Kész a nyolcadik rész is!!Kellemes olvasást kívánunk! 

"– Vigyázz magadra kicsim, most mennem kell, de holnap bárhol légy ígérem, megkereslek. Szeretlek – vallotta be szerelmesen. 

  – Rendben. Én is szeretlek – mondtam, majd szorosan átöleltem és csókot leheltem ajkaira. Kiszálltam és a bejárat felé siettem."

VIII. fejezet

          Már egy jó ideje elment Oli, és úgy gondoltam, hogy gyorsan lezuhanyozom, azután lefekszem aludni, mivel holnap reggel suli.

          Reggel szokás szerint a telefonom riasztott, hogy itt az ideje suliba készülnöm. Így hát gyorsan felöltöztem, sminkeltem, majd megreggeliztem és megvártam Linát, mert ő még a cipőjével szórakozott, aztán indultunk a limuzinhoz, ami már odakinn várt reánk indulásra kész.

          Gábor sofőr úr kitett minket a suli előtt, majd elhajtott, mi pedig az iskola felé vettük az irányt. Gyorsan elővettem a cuccaim a szekrényemből, és máris rohantam az első órámra, nehogy elkéssek. Amikor beléptem az osztály ajtaján, szokás szerint, Antal tanár úr ott ült a tanári asztalnál, és várta a csengő után beeső diákokat. Köszöntem neki egy diákhoz méltóan, majd a helyemre ütem, és vártam, hogy elmagyarázza a mai óra tananyagát.

          Az óra részben gyorsan telt, szinte észre sem vettem, és már vége is volt, és mehettem a következő órámra. Útközben belebotlottam egy idegen lányba.

          – Figyelj csak te, ribi! Hogy képzeled azt, hogy csak úgy ráhajtasz az expasimra az én tudtom nélkül?! És csakhogy tudd, elég rusnya vagy! – mondta gúnyosan.

          – Na, ide halgass te gebe, te ne mondd meg nekem, hogy kivel járjak oké, mert neked semmi közöd hozzá! – szóltam vissza most már idegesen.

          – De igenis van hozzá jogom, mert még mindig szeretem, és ő is engem!

          – Ne haragudj, de annyira szánalmas vagy. Szerinted ha annyira szeret, akkor nem akart volna engem, és most nem szeretne nem gondolod?- kérdeztem.

          – Ezt még megbánod te-te ribanc, figyeld meg, hamarosan dob téged, és visszatér hozzám, mert igenis engem szeret és nem téged te senki!!!

Hát meg kell mondjam, kedves fogadtatás egy idegentől, aki véletlenül az én pasim exe.

          – Hát kösz szépen te liba!- vágtam vissza neki megsértődve, de ő erre már nem reagált, mert már nem hallotta.

          Azt hiszem, most jobb lesz ha azonnal elmegyek innen és jól kiszellőztetem a fejem, mielőtt valami bajt csinálnék, és erre a megfelelő hely nem más mint az erdő.

          Az erdő felé vettem az irányt, de már fél úton éreztem, hogy a farkas elő akar törni, ezért a többi utat futva tettem meg, hisz senki előtt nem leplezhetem le magam, még csak az hiányozna nekem. Leültem egy fa tönkjére és elgondolkoztam azon, hogy lehet, Oliver csak becsapott és arra kellek neki, hogy játszadozhasson velem? Nem az nem lehet, ő ilyet nem tenne velem, hisz azt mondta, hogy még soha nem szeretett ennyire senkit, mint engem.

          Ezt minél előbb meg kell vele tárgyalnom, nem maradhat annyiban, de most le kell nyugodnom, és el kell mennem vadászni, hogy csillapítsam éhségemet, ami egyre jobban megbolondított. Nem kellet sokat keresgélni a zsákmányomat, mert feltűnt egy gyönyörű suta, és megfelelő célpontnak tűnt az éhségem csillapítására. Miután átváltoztam, nesztelenül osontam, majd lesből támadva rávetettem magam, és nyakánál fogva fojtani kezdtem, hogy ne kapálóddzon tovább szegény pára.