Itt a várva várt folytatásunk is, amit ígértünk.

"– Tényleg, elviszel? – kérdeztem. Hát persze, hogy elmegyek, csak azt kell megoldanom, hogyan szökjek meg Viktor      bácsi elől, hogy ne fogjon gyanút.

  – Ne félj, majd én segítek-mormogta, majd ajkát a nyakamba fúrta és elkezdett apró puszikat nyomkodni oda."

VII. fejezet

          Nem is tudom, hogy mennyi lehetett az idő, amikor elbóbiskoltam Oliver karjaiban, csak annyira emlékszem, hogy megmozdul mellettem, aztán már nem volt ott a közelemben. Csak azt az ürességet éreztem, amit minden este, a félelmet, a rossz álmokat, amik mindig kísértenek. Álmaimban mindig megismétlődik az a szörnyű nap, amikor elveszítem a szüleimet, és hogy nem tettem semmit, hogy megmenthessem őket. Még mindig hibásnak érzem magam a szüleim haláláért. De persze azt sem felejtettem el a gyilkosnak, amit tett, és míg élek egyszer meg fogom találni, majd végzek vele. Szenvedni fog mint egy láncra vert kutya.

          De most pihennem kell, mert holnap meglátogatom a barátom testvéreit, és hát csak nem állok eléjük rémisztően karikás szemekkel.

***

          Reggel kipihenten ugrottam ki az ágyamból, és már siettem is, hogy finom habfürdőt vegyek, hiszen szombat van, ráérek relaxálni egy kicsit. De várjunk csak... Ma Olivér elvisz a tesóihoz, már el is felejtettem.

          Gyorsan kiszálltam a kádból, megtörölköztem, majd felkaptam magamra egy feliratos pólót, egy szűk szárú farmert és egy converse cipőt hozzá, végül pedig egy nike pulóvert. Sietősen felraktam egy enyhe sminket, majd leszaladtam és kivártam, amíg a bácsikám eltűnik az útból, hogy kirohanhassak a barátomhoz, aki bizonyára már odakinn vár.

          Tíz perc múlva a bácsikám lelépett, úgyhogy szélsebesen csattogtam ki az ajtón, ahol már ő várt, azonnal megismertem gyönyörűen csillogó szemeiről és mosolyra húzódó telt ajkait. Szívverésem abban a pillanatban felgyorsult, ahogy forró ajkai ajkamat érintették.

          Már nagyon hiányzott, igaz, hogy csak pár órája hagyott magamra, de akkor is, ezért egyre hevesebben kezdtem viszonozni csókjait. Ő is észrevette, hogy mennyire hiányoltam, ezért egyre szorosabban tartott karjaiban, én pedig teste melegében biztonságban éreztem magam.
          – Na, kicsim indulhatunk? – szólalt meg először majd mikor bólintottam, megfogta kezem, majd beültetett maga mellé az anyós ülésre.
          – Mondtam már, hogy nagyon szeretlek? – kérdeztem meg szerényen.
          – Nem, de nagyon jól esett, hogy ezt most elmondtad – válaszolta, majd ismét megfogat a kezem, és míg oda nem értünk a házhoz, addig el sem engedte.

***

          Amikor kiszálltam az autóból, nagyon meglepődtem, mert nem ilyen szép helyre számítottam. Az erdő közepén egy gyönyörű kis ház lapult, és a ház előtt három fiú ácsorgott, bizonyára minket várhattak.

          – Nahát, nem mondtad, hogy ilyen szép helyen laktok a srácokkal – mondtam pirulva.

          – Ugyan már, nem kell félned, a srácok nagyon kedvesek – mondta.

– Ha te mondod...

Erre már nem mondott semmit csak megfogta a kezem és a fiúk felé vezetett, én pedig szerényen követtem őt.

          – Lisa, ő itt Bence, Ya Ou és Sziki. Fiúk, ő itt a barátnőm, Lisa – mondta.

          – Szia, Lisa, Oli már nagyon sokat mesélt rólad, nagyon örülünk, hogy megismerhettünk – szólalt meg kedvesen Sziki.

          – Köszönöm fiúk, nagyon rendesek vagytok, én is örülök, hogy megismerhetlek titeket – mormogtam.

          A bemutatkozásom után gyorsan telt az idő, csak arra emlékszem, hogy leültem a srácokkal beszélgetni, és hát már itt is volt az ideje, hogy hazatérjek, mielőtt Viktor bácsi szagot fog. Oliver marasztalni akart, azt akarta, hogy aludjak nála és majd reggel megoldjuk a hazatérésemet. De nem tehettem, hisz így is titokban szöktem meg, és hát, ha a bácsikám megtudja, hogy vele voltam, biztosan szobafogságot kapok egy jó hosszú időre. Így se szó se beszéd, megfogta kezem és kivezetett az autójához, beültetett, majd gyorsan hazaszáguldott velem. Amikor ki akartam szállni, derekamnál fogva visszahúzott, hevesen és éhesen megcsókolt, majd a fülembe suttogott édesen.

          – Vigyázz magadra kicsim, most mennem kell, de holnap bárhol légy ígérem, megkereslek. Szeretlek – vallotta be szerelmesen.

          – Rendben. Én is szeretlek – mondtam, majd szorosan átöleltem és csókot leheltem ajkaira. Kiszálltam és a bejárat felé siettem.