Kész a következő fejezetünk is!!Hajrá!Jó olvasást mindenkinek!!

"– Nehogy azt hidd, hogy ennyivel le van zárva "kislány"! – kiabált utánunk. 

  – Este úgy is kiszedek belőled mindent!!! – Majd meglátjuk! – válaszoltam vissza huncutul."

VI. Fejezet

          Sikerült beérnünk az órára úgy, hogy egy percet sem késtünk. A tanár az asztalnál ült egymagában, egy diák sem volt még bent, így gyorsan lehuppantam az egyik székre, Oliver pedig a mellettem lévőre. Leült, majd megfogta a kezem, és a fülembe súgott:

          – Ma elviszlek a fiúknak bemutatni téged, ha akarod a nagyszájú mostoha nővéredet is elhozhatod, a testvéreimnek is elkélne egy pár, hátha valamelyiknek megakad a foga rajta! – mondta, aztán elkezdtünk nevetni.

          – Ó, ez egy meghívás az én szexi pasimtól, és el is kell fogadnom, és mi lesz, ha ellenkezem a csúnya nagy farkassal? – vidáman sutyorogtam a fülébe.

          Ő is nevetett, majd odahajolt a nyakamhoz és nyomott egy puszit a nyak hajlatomba. Megérkeztek az osztálytársaim, és így a tanár is megkezdte az órát. Csakhogy hiába vettük a kedvenc témáim egyikét, mert nem tudtam koncentrálni, az ő közelsége és az érintése elvette az eszem, kiestem a figyelem köréből.

          Észre sem vettük volna, hogy kicsengettek, ha a tanár úr nem szól ránk.

          – Fiatalok nem akarok zavarni, de már egy perce kicsengettek!

          – Jaj, elnézést uram, azonnal megyünk! – válaszoltam sietősen.

          Óra után elváltunk, adott egy "hamarosan találkozunk gyönyörűm" csókot, majd elrohant, én pedig a kijárat felé vettem az irányt, ahol már a kíváncsi Lina állt.

***

           – Minden részletet tudni akarok a ti kis románcotokról!!! Már kezdheted is a magyarázkodást egy, kettő, három! De ne hagyj ki semmit! – mondta izgatottan.

          – Oké, tartozom neked egy magyarázattal, mert azt mondtam, hogy nem érzek iránta semmit, de ez megváltozott, most már nem tudnám tagadni, amit érzek.

          – Jaj, ne ugrálj itt nekem mint egy boldog kis kutyus, jó?- mondta nevetve.

          – Nagyon szeretlek!- és nem törődve a beszólásával a nyakába ugrottam és jól megszorongatom, míg ő el nem tol magától, majd elkezdett nevetni ő is.

          – Na, ne várassuk meg a sofőrt – szólt Lina, majd beszálltunk.

***

          A limuzinunk megállta a bejárat előtt, majd mindketten kiszálltunk, és a befelé vettük az irányt.

Amikor beléptem, majdnem nekirohantam Viktor bácsinak, aki pont velem szembe jött.

          – Beszélnünk kell, Lisa! Emlékszel arra, amit egy pár nappal ezelőtt említettem? Hát az az igazság, hogy beigazolódott. Ugyanis a srácokat egy külön falka, vagyis veszélyt jelentenek egy másik falkára, ezért nagyon kérlek, hogy kerüld el őket, míg meg nem bizonyosodom róla, hogy rendesek.

          – De hát ezt nem kérheted tőlem, hiszen én tudom, Oliver milyen. Ne ítélkezz róluk, míg meg nem ismerted őket! Nem, ezt nem teheted meg velem, most nem!

          – De nem is ismered mindet csak azt a fiút! Sajnálom kislány, kérlek, hogy kerüld el őket egy időre! Többet most nem tehetünk!

          – Csakhogy én nem fogom ezt betartani!

          – Dehogyisnem, Lisa, be fogod tartani, ha én azt mondom!

          Hát ezt nem hiszem el. Hogy hiheti azt a bácsikám, hogy majd félreállok egy kis időre?

Hisz bármennyire is idegen Oli, én akkor is kiismertem és szüntelenül szeretem. Nem fogom betartani, amit kért.

          Az idegtől kipirultan rohantam fel a szobámba és ledobtam magam a kényelmes ágyikómba.

          Már majdnem elszenderedtem, amikor valaki kopogtatott az ablakomon. Felálltam, hogy megnézem, vajon ki lehet az.

          Legnagyobb megdöbbenésemre életem nagy szerelme volt az.

          – Oli, te meg mi a fenét csinálsz az ablakomban az éjszaka kellős közepén?

          – Nem bírtam már nélküled, muszáj volt, hogy ma még egyszer lássalak!

          – Ugye tudod, hogy mekkora kalamajkába keveredtél te és még valószínűleg én is, mert Viktor bácsi bármelyik pillanatban bejöhet ellenőrzésre, hogy nem szöktem-e még meg! – mondtam egy kicsit elmosolyodva.

          – Micsoda, miről maradtam már le?

          – Csak annyiról, hogy a bácsikám rájött, hogy te egy idegen falkából való vagy, és hogy veszélyes lehetsz rám. És ahhoz, hogy megbizonyosodjon róla, hogy megbízhatóak vagytok, sok idő kell, és azt kéri tőlem, hogy addig kerüljelek el a biztonság kedvéért.

          – Na, nem, ilyet nem kérhet tőled. Amúgy is honnan veszi, hogy gonoszak lennénk? – kérdezte, majd óvatosan bemászott az ablakomon és lehuppant az ágyamra pontosan mellém.

          – Tudom és sajnálom ezt az egészet, hogy bajba kevertelek téged és a falkád. Ne haragudj!

– Jaj, dehogy haragszom rád, hisz tudod, hogy mennyire szeretlek – mondta.

          Mikor mondani készültem, hogy én is őt, akkor hirtelen felém hajolt megcsókolt, majd magához húzott, hogy még jobban átkarolhasson hosszú és erős karjaival. Amikor beborított a karjaival, biztonságban éreztem magam, nyugalmat nyújtott számomra. Nagyon szeretem őt, és még élek, soha nem fogom őt elengedni.

          – Figyelj csak – szólalt meg.

          – Mi lenne, ha holnap elmennénk hozzám és bemutatnálak a falkám többi tagjának? – kérdezte.

          – Tényleg, elviszel? – kérdeztem. Hát persze, hogy elmegyek, csak azt kell megoldanom,hogyan szökjek meg Viktor bácsi elől, hogy ne fogjon gyanút.

          – Ne félj, majd én segítek – mormogta, majd ajkát a nyakamba fúrta és elkezdett apró puszikat nyomkodni oda.