Kész a nyolcadik rész is!!Kellemes olvasást kívánunk! 

"– Vigyázz magadra kicsim, most mennem kell, de holnap bárhol légy ígérem, megkereslek. Szeretlek – vallotta be szerelmesen. 

  – Rendben. Én is szeretlek – mondtam, majd szorosan átöleltem és csókot leheltem ajkaira. Kiszálltam és a bejárat felé siettem."

VIII. fejezet

          Már egy jó ideje elment Oli, és úgy gondoltam, hogy gyorsan lezuhanyozom, azután lefekszem aludni, mivel holnap reggel suli.

          Reggel szokás szerint a telefonom riasztott, hogy itt az ideje suliba készülnöm. Így hát gyorsan felöltöztem, sminkeltem, majd megreggeliztem és megvártam Linát, mert ő még a cipőjével szórakozott, aztán indultunk a limuzinhoz, ami már odakinn várt reánk indulásra kész.

          Gábor sofőr úr kitett minket a suli előtt, majd elhajtott, mi pedig az iskola felé vettük az irányt. Gyorsan elővettem a cuccaim a szekrényemből, és máris rohantam az első órámra, nehogy elkéssek. Amikor beléptem az osztály ajtaján, szokás szerint, Antal tanár úr ott ült a tanári asztalnál, és várta a csengő után beeső diákokat. Köszöntem neki egy diákhoz méltóan, majd a helyemre ütem, és vártam, hogy elmagyarázza a mai óra tananyagát.

          Az óra részben gyorsan telt, szinte észre sem vettem, és már vége is volt, és mehettem a következő órámra. Útközben belebotlottam egy idegen lányba.

          – Figyelj csak te, ribi! Hogy képzeled azt, hogy csak úgy ráhajtasz az expasimra az én tudtom nélkül?! És csakhogy tudd, elég rusnya vagy! – mondta gúnyosan.

          – Na, ide halgass te gebe, te ne mondd meg nekem, hogy kivel járjak oké, mert neked semmi közöd hozzá! – szóltam vissza most már idegesen.

          – De igenis van hozzá jogom, mert még mindig szeretem, és ő is engem!

          – Ne haragudj, de annyira szánalmas vagy. Szerinted ha annyira szeret, akkor nem akart volna engem, és most nem szeretne nem gondolod?- kérdeztem.

          – Ezt még megbánod te-te ribanc, figyeld meg, hamarosan dob téged, és visszatér hozzám, mert igenis engem szeret és nem téged te senki!!!

Hát meg kell mondjam, kedves fogadtatás egy idegentől, aki véletlenül az én pasim exe.

          – Hát kösz szépen te liba!- vágtam vissza neki megsértődve, de ő erre már nem reagált, mert már nem hallotta.

          Azt hiszem, most jobb lesz ha azonnal elmegyek innen és jól kiszellőztetem a fejem, mielőtt valami bajt csinálnék, és erre a megfelelő hely nem más mint az erdő.

          Az erdő felé vettem az irányt, de már fél úton éreztem, hogy a farkas elő akar törni, ezért a többi utat futva tettem meg, hisz senki előtt nem leplezhetem le magam, még csak az hiányozna nekem. Leültem egy fa tönkjére és elgondolkoztam azon, hogy lehet, Oliver csak becsapott és arra kellek neki, hogy játszadozhasson velem? Nem az nem lehet, ő ilyet nem tenne velem, hisz azt mondta, hogy még soha nem szeretett ennyire senkit, mint engem.

          Ezt minél előbb meg kell vele tárgyalnom, nem maradhat annyiban, de most le kell nyugodnom, és el kell mennem vadászni, hogy csillapítsam éhségemet, ami egyre jobban megbolondított. Nem kellet sokat keresgélni a zsákmányomat, mert feltűnt egy gyönyörű suta, és megfelelő célpontnak tűnt az éhségem csillapítására. Miután átváltoztam, nesztelenül osontam, majd lesből támadva rávetettem magam, és nyakánál fogva fojtani kezdtem, hogy ne kapálóddzon tovább szegény pára.

Itt a várva várt folytatásunk is, amit ígértünk.

"– Tényleg, elviszel? – kérdeztem. Hát persze, hogy elmegyek, csak azt kell megoldanom, hogyan szökjek meg Viktor      bácsi elől, hogy ne fogjon gyanút.

  – Ne félj, majd én segítek-mormogta, majd ajkát a nyakamba fúrta és elkezdett apró puszikat nyomkodni oda."

VII. fejezet

          Nem is tudom, hogy mennyi lehetett az idő, amikor elbóbiskoltam Oliver karjaiban, csak annyira emlékszem, hogy megmozdul mellettem, aztán már nem volt ott a közelemben. Csak azt az ürességet éreztem, amit minden este, a félelmet, a rossz álmokat, amik mindig kísértenek. Álmaimban mindig megismétlődik az a szörnyű nap, amikor elveszítem a szüleimet, és hogy nem tettem semmit, hogy megmenthessem őket. Még mindig hibásnak érzem magam a szüleim haláláért. De persze azt sem felejtettem el a gyilkosnak, amit tett, és míg élek egyszer meg fogom találni, majd végzek vele. Szenvedni fog mint egy láncra vert kutya.

          De most pihennem kell, mert holnap meglátogatom a barátom testvéreit, és hát csak nem állok eléjük rémisztően karikás szemekkel.

***

          Reggel kipihenten ugrottam ki az ágyamból, és már siettem is, hogy finom habfürdőt vegyek, hiszen szombat van, ráérek relaxálni egy kicsit. De várjunk csak... Ma Olivér elvisz a tesóihoz, már el is felejtettem.

          Gyorsan kiszálltam a kádból, megtörölköztem, majd felkaptam magamra egy feliratos pólót, egy szűk szárú farmert és egy converse cipőt hozzá, végül pedig egy nike pulóvert. Sietősen felraktam egy enyhe sminket, majd leszaladtam és kivártam, amíg a bácsikám eltűnik az útból, hogy kirohanhassak a barátomhoz, aki bizonyára már odakinn vár.

          Tíz perc múlva a bácsikám lelépett, úgyhogy szélsebesen csattogtam ki az ajtón, ahol már ő várt, azonnal megismertem gyönyörűen csillogó szemeiről és mosolyra húzódó telt ajkait. Szívverésem abban a pillanatban felgyorsult, ahogy forró ajkai ajkamat érintették.

          Már nagyon hiányzott, igaz, hogy csak pár órája hagyott magamra, de akkor is, ezért egyre hevesebben kezdtem viszonozni csókjait. Ő is észrevette, hogy mennyire hiányoltam, ezért egyre szorosabban tartott karjaiban, én pedig teste melegében biztonságban éreztem magam.
          – Na, kicsim indulhatunk? – szólalt meg először majd mikor bólintottam, megfogta kezem, majd beültetett maga mellé az anyós ülésre.
          – Mondtam már, hogy nagyon szeretlek? – kérdeztem meg szerényen.
          – Nem, de nagyon jól esett, hogy ezt most elmondtad – válaszolta, majd ismét megfogat a kezem, és míg oda nem értünk a házhoz, addig el sem engedte.

***

          Amikor kiszálltam az autóból, nagyon meglepődtem, mert nem ilyen szép helyre számítottam. Az erdő közepén egy gyönyörű kis ház lapult, és a ház előtt három fiú ácsorgott, bizonyára minket várhattak.

          – Nahát, nem mondtad, hogy ilyen szép helyen laktok a srácokkal – mondtam pirulva.

          – Ugyan már, nem kell félned, a srácok nagyon kedvesek – mondta.

– Ha te mondod...

Erre már nem mondott semmit csak megfogta a kezem és a fiúk felé vezetett, én pedig szerényen követtem őt.

          – Lisa, ő itt Bence, Ya Ou és Sziki. Fiúk, ő itt a barátnőm, Lisa – mondta.

          – Szia, Lisa, Oli már nagyon sokat mesélt rólad, nagyon örülünk, hogy megismerhettünk – szólalt meg kedvesen Sziki.

          – Köszönöm fiúk, nagyon rendesek vagytok, én is örülök, hogy megismerhetlek titeket – mormogtam.

          A bemutatkozásom után gyorsan telt az idő, csak arra emlékszem, hogy leültem a srácokkal beszélgetni, és hát már itt is volt az ideje, hogy hazatérjek, mielőtt Viktor bácsi szagot fog. Oliver marasztalni akart, azt akarta, hogy aludjak nála és majd reggel megoldjuk a hazatérésemet. De nem tehettem, hisz így is titokban szöktem meg, és hát, ha a bácsikám megtudja, hogy vele voltam, biztosan szobafogságot kapok egy jó hosszú időre. Így se szó se beszéd, megfogta kezem és kivezetett az autójához, beültetett, majd gyorsan hazaszáguldott velem. Amikor ki akartam szállni, derekamnál fogva visszahúzott, hevesen és éhesen megcsókolt, majd a fülembe suttogott édesen.

          – Vigyázz magadra kicsim, most mennem kell, de holnap bárhol légy ígérem, megkereslek. Szeretlek – vallotta be szerelmesen.

          – Rendben. Én is szeretlek – mondtam, majd szorosan átöleltem és csókot leheltem ajkaira. Kiszálltam és a bejárat felé siettem.

Kész a következő fejezetünk is!!Hajrá!Jó olvasást mindenkinek!!

"– Nehogy azt hidd, hogy ennyivel le van zárva "kislány"! – kiabált utánunk. 

  – Este úgy is kiszedek belőled mindent!!! – Majd meglátjuk! – válaszoltam vissza huncutul."

VI. Fejezet

          Sikerült beérnünk az órára úgy, hogy egy percet sem késtünk. A tanár az asztalnál ült egymagában, egy diák sem volt még bent, így gyorsan lehuppantam az egyik székre, Oliver pedig a mellettem lévőre. Leült, majd megfogta a kezem, és a fülembe súgott:

          – Ma elviszlek a fiúknak bemutatni téged, ha akarod a nagyszájú mostoha nővéredet is elhozhatod, a testvéreimnek is elkélne egy pár, hátha valamelyiknek megakad a foga rajta! – mondta, aztán elkezdtünk nevetni.

          – Ó, ez egy meghívás az én szexi pasimtól, és el is kell fogadnom, és mi lesz, ha ellenkezem a csúnya nagy farkassal? – vidáman sutyorogtam a fülébe.

          Ő is nevetett, majd odahajolt a nyakamhoz és nyomott egy puszit a nyak hajlatomba. Megérkeztek az osztálytársaim, és így a tanár is megkezdte az órát. Csakhogy hiába vettük a kedvenc témáim egyikét, mert nem tudtam koncentrálni, az ő közelsége és az érintése elvette az eszem, kiestem a figyelem köréből.

          Észre sem vettük volna, hogy kicsengettek, ha a tanár úr nem szól ránk.

          – Fiatalok nem akarok zavarni, de már egy perce kicsengettek!

          – Jaj, elnézést uram, azonnal megyünk! – válaszoltam sietősen.

          Óra után elváltunk, adott egy "hamarosan találkozunk gyönyörűm" csókot, majd elrohant, én pedig a kijárat felé vettem az irányt, ahol már a kíváncsi Lina állt.

***

           – Minden részletet tudni akarok a ti kis románcotokról!!! Már kezdheted is a magyarázkodást egy, kettő, három! De ne hagyj ki semmit! – mondta izgatottan.

          – Oké, tartozom neked egy magyarázattal, mert azt mondtam, hogy nem érzek iránta semmit, de ez megváltozott, most már nem tudnám tagadni, amit érzek.

          – Jaj, ne ugrálj itt nekem mint egy boldog kis kutyus, jó?- mondta nevetve.

          – Nagyon szeretlek!- és nem törődve a beszólásával a nyakába ugrottam és jól megszorongatom, míg ő el nem tol magától, majd elkezdett nevetni ő is.

          – Na, ne várassuk meg a sofőrt – szólt Lina, majd beszálltunk.

***

          A limuzinunk megállta a bejárat előtt, majd mindketten kiszálltunk, és a befelé vettük az irányt.

Amikor beléptem, majdnem nekirohantam Viktor bácsinak, aki pont velem szembe jött.

          – Beszélnünk kell, Lisa! Emlékszel arra, amit egy pár nappal ezelőtt említettem? Hát az az igazság, hogy beigazolódott. Ugyanis a srácokat egy külön falka, vagyis veszélyt jelentenek egy másik falkára, ezért nagyon kérlek, hogy kerüld el őket, míg meg nem bizonyosodom róla, hogy rendesek.

          – De hát ezt nem kérheted tőlem, hiszen én tudom, Oliver milyen. Ne ítélkezz róluk, míg meg nem ismerted őket! Nem, ezt nem teheted meg velem, most nem!

          – De nem is ismered mindet csak azt a fiút! Sajnálom kislány, kérlek, hogy kerüld el őket egy időre! Többet most nem tehetünk!

          – Csakhogy én nem fogom ezt betartani!

          – Dehogyisnem, Lisa, be fogod tartani, ha én azt mondom!

          Hát ezt nem hiszem el. Hogy hiheti azt a bácsikám, hogy majd félreállok egy kis időre?

Hisz bármennyire is idegen Oli, én akkor is kiismertem és szüntelenül szeretem. Nem fogom betartani, amit kért.

          Az idegtől kipirultan rohantam fel a szobámba és ledobtam magam a kényelmes ágyikómba.

          Már majdnem elszenderedtem, amikor valaki kopogtatott az ablakomon. Felálltam, hogy megnézem, vajon ki lehet az.

          Legnagyobb megdöbbenésemre életem nagy szerelme volt az.

          – Oli, te meg mi a fenét csinálsz az ablakomban az éjszaka kellős közepén?

          – Nem bírtam már nélküled, muszáj volt, hogy ma még egyszer lássalak!

          – Ugye tudod, hogy mekkora kalamajkába keveredtél te és még valószínűleg én is, mert Viktor bácsi bármelyik pillanatban bejöhet ellenőrzésre, hogy nem szöktem-e még meg! – mondtam egy kicsit elmosolyodva.

          – Micsoda, miről maradtam már le?

          – Csak annyiról, hogy a bácsikám rájött, hogy te egy idegen falkából való vagy, és hogy veszélyes lehetsz rám. És ahhoz, hogy megbizonyosodjon róla, hogy megbízhatóak vagytok, sok idő kell, és azt kéri tőlem, hogy addig kerüljelek el a biztonság kedvéért.

          – Na, nem, ilyet nem kérhet tőled. Amúgy is honnan veszi, hogy gonoszak lennénk? – kérdezte, majd óvatosan bemászott az ablakomon és lehuppant az ágyamra pontosan mellém.

          – Tudom és sajnálom ezt az egészet, hogy bajba kevertelek téged és a falkád. Ne haragudj!

– Jaj, dehogy haragszom rád, hisz tudod, hogy mennyire szeretlek – mondta.

          Mikor mondani készültem, hogy én is őt, akkor hirtelen felém hajolt megcsókolt, majd magához húzott, hogy még jobban átkarolhasson hosszú és erős karjaival. Amikor beborított a karjaival, biztonságban éreztem magam, nyugalmat nyújtott számomra. Nagyon szeretem őt, és még élek, soha nem fogom őt elengedni.

          – Figyelj csak – szólalt meg.

          – Mi lenne, ha holnap elmennénk hozzám és bemutatnálak a falkám többi tagjának? – kérdezte.

          – Tényleg, elviszel? – kérdeztem. Hát persze, hogy elmegyek, csak azt kell megoldanom,hogyan szökjek meg Viktor bácsi elől, hogy ne fogjon gyanút.

          – Ne félj, majd én segítek – mormogta, majd ajkát a nyakamba fúrta és elkezdett apró puszikat nyomkodni oda.

Kész az újabb fejezetünk is. Jó olvasást, kedveskéim! 

"– Az az igazság, hogy hamarosan átváltozom és ilyenkor csak vadászom.  

  – Tudom, mert én is az vagyok, ami te, Lisa!"

V. Fejezet

          Amikor kiléptem az ajtón, nem törődve az oldalamon baktató Oliverrel, olyan rohanásba kezdtem, hogy el is felejtettem, most ő is velem van. Meg akartam fordulni, hogy visszarohanjak, de ő gyorsabb volt, kezeit a csípőmre kulcsolta, és én még reagálni sem tudtam.

          – Érzed ezt? – kérdezte. 

– Igen, és farkas éhes vagyok, úgyhogy szerezzünk valami harapnivalót, mielőtt téged falnálak fel! – ugrattam.

– Hát azt nehezen hiszem, Gyönyörűm!

– Oké, csak vicceltem. És amúgy meg miért hívsz te engem "Gyönyörűmnek"?

– Hát azért mert gyönyörű vagy Lisa.

– De ez nem is igaz! – mondtam elpirulva.

– Na, jó, nem vitatkozom veled, mert úgy sincs igazad.

Ajkaimat válaszra nyitottam volna, csakhogy nem engedett. Aztán megfogta derekam, magához húzott és azt mondta:

– Lisa számomra te vagy az első, és utolsó, akire szükségem van. Soha nem engedlek el, érted?

          Annyira elgyengültem e két mondat hatására, hogy észre sem vettem, hogy Olivér szája az én telt ajkaimhoz közelít. De már túl késő volt, szája megtalálta az enyémet, és addig nem is vált le míg el nem löktem magamtól.

          – Mégis mit művelsz, hm? Hisz alig ismerjük egymást, és te már kapsz is az alkalmon, vagy mi?

         – Ne haragudj Lisa, csak elkapott a hév, és nem tudtam magamnak megálljt parancsolni.

         – Rendben.

***

          Olivérrel egy kis tisztásra gyalogoltunk, hogy ott várjuk meg, míg átváltozunk. Az átváltozás szele hamarabb érkezett, mint hittem. Csak egy pillanat volt az egész, és már egy farkas szemével kémleltem a világot.

          Észre sem vettem a mellettem álló nagy szürke farkast. Gyönyörű volt, és a kék szem párja csillogott, majd felém küldte telepatikusan a gondolatokat, amiben megmutatja, hogy merre érzi a zsákmány szagát.

          A képek átjutottak hozzám, és én a zsákmány nyomát keresve gondolkodás nélkül nekiiramodtam.

          Meg is találtam – egy gyönyörű szép őzsuta került az utamba, én pedig nem tudtam ellenállni a késztetésnek, és nesztelenül megleptem hátulról úgy, hogy szegény pára még csak reagálni sem tudott. Éles metszőfogaimmal átroppantottam a nyakát, majd félrevonszoltam, hogy a szürke farkas is táplálkozhasson. A farkas vette a lapot és óvatosan megközelíttette a zsákmányom, majd belekóstol a mellkasába. A farkas csillogó szemeit az én barna szem páromba fúrta, majd átküldött egy köszönetnyilvánítást telepatikusan. Én átengedtem a képek sorozatát, majd elrohantam otthagyva őt egyedül, magányosan az erdő sűrűjében.

          Én csak rohantam, olyan gyorsan amennyire csak bírtam, úgy, hogy hátra sem tekintettem.

Amint hazaértem felrohantam a szobába és semmivel sem törődve az ágyamba vetettem magam. Elgondolkoztam azon, ami köztem és ő közte történt. Ő megcsókolt és én eltoltam magamtól, még azt sem hagytam, hogy megmagyarázza ezt az egészet, mert makacs voltam. Biztos vagyok benne, hogy többet majd nem is akar látni.

          Ám ez nem így történt. Mikor másnap beléptem az iskola ajtaján ő már ott várt, és amikor meglátott csillogó szemeit rám emelte és fogva tartotta tekintetemet. Nagyon sajnáltam a tegnapi bunkó viselkedésemet és valahogyan bocsánatot kell, hogy kérjek tőle, de fogalmam sincs, hogy fogom azt majd kinyögni.

          – Szia! – köszönt, mikor odaértem mellé.

          – Szia! – mondtam neki. – Nézd, hát szóval a tegnapi miatt ne haragudj, kérlek. Én nem akartam bunkó lenni, csak egy kicsit félek, ez még új nekem. És azt hiszem, hogy tetszel nekem, és hogy te vagy az igazi társam, csak annyira hülye voltam, hogy nem bírtam kinyögni tegnap neked. Annyira szánalmas vagyok.

          – Nem, nem igaz. Ne mondj ilyet. Te gyönyörű vagy és meg kell, hogy mondjam te is nagyon tetszel nekem már az első naptól fogva. Eddig nem akartam elmondani, nehogy elijesszelek ezzel a túl korai kijelentéssel, de úgy láttam, hogy most itt az ideje.

          – Nézd sajnálom, ha megbántalak ezekkel a szavakkal de...

          Mielőtt még válaszolhatott volna én cselekedtem, az ujjamat gyengédem az ajkára tapasztottal,hogy elhallgattassam, majd szenvedélyesen és éhesen úgy, mint eddig soha senkit megcsókoltam. Ő is észrevehette, hogy mit akarok, mert erősen viszonozta csókjaim addig, míg Lina meg nem jelent az ajtóban tátott szájjal.

          – Valaki elmagyarázná nekem, hogy mégis mi folyik itt? Ja és ha már itt tartunk, miről maradtam már megint le?

          Én elpirultan néztem Linára, majd nagy levegőt vettem, de mielőtt megszólalhattam volna, a csengő megmentett a magyarázkodástól. Örömmel telten köszöntem el Linától és az én szexi fiúmmal rohantam az óránkra.

          – Nehogy azt hidd, hogy ennyivel le van zárva, kislány! – kiabált utánunk.

          – Este úgy is kiszedek belőled mindent!!!

          – Majd meglátjuk! – válaszoltam vissza huncutul.

Elkészült a várva várt 4. részünk is!!Csak rajtatok áll, hogy elolvassátok vagy nem. 

"– De nagyon félek az egésztől.
  – Na, ezt most hagyd abba, nem vagy te egy mulya csaj, nem bújhatsz el a sorsodtól. Lehet, hogy ő lesz a te életpárod."

IV. Fejezet

          Miután Lina elhagyta a szobám, azonnal ledobtam az iskolás ruháim és felkaptam a kiválasztott ruhadarabokat, majd kisminkeltem magam. Lerohantam a lépcsőn úgy, hogy észre sem vettem Viktor bácsit.

          – Mond csak hova rohansz csillagom? – kérdezte.

          – Á csak egy fiúval találkozom ma este. Azt mondta, hogy szeretne elvinni valahová.

          – Nagyon vigyázz magadra Lisa, nem szeretném, ha bajod esne, ugye tudod?

          – Igen tudom, bácsikám.

          – De ha már itt tartunk, van az a srác, meg az a nyaklánc, amilyen nekünk is van, és az a helyzet, hogy megláttam a nyakában azt az amulettet. Lehetséges, hogy ő is közülünk való?

          – Nem tudom, lehet akár egy másik falka tag is.

          – Ígérd meg, hogy nagyon vigyázol vele. Nem lehet tudni, hogy mire képes veled szemben. Akár meg is ölhet.

          – Rendben, úgy lesz. De most rohanok, mert elkésem.

          – Jól van, vigyázz magadra!!!

          Amikor kiléptem az ajtón már az autója ott állt, és ő ott várt az ajtónak dőlve és közben engem bámult.

          Motyogtam valami köszönés félét, majd ő megindult felém, kinyitotta az ajtót és betessékelt az anyós ülésre.

          Nem tudtam, hogy hová visz, csak azt tudtam, hogy halálosan beleestem. Elég hosszú volt az út, mire odaértünk a titkos helyre eltelt egy jó fél óra.

          – Megérkeztünk – szólalt meg.

          – Itt várj meg, még körülnézek, ha tiszta a levegő szólok!

          Úgy tettem, ahogy kért rá és csak vártam. Egy jó 5 percre rá visszajött és kitessékelt az autójából, majd megfogta a kezem. Én elpirultam, és ijedtemben kirántottam kezem az ő szorításából. Ő ezt észrevette, és szemeit mélyen az enyéimbe fúrta, majd ezt mondta:

          – Mért félsz ennyire tőlem? Miért nem tudsz egy kicsit megbízni bennem?

          – Sajnálom. Ne haragudj…

          – Nézd én azért hoztalak ide, mert még alig ismerlek, és szeretnélek jobban is megismerni, és még sok mindent nem mondtam el.

          – Például, hogy vér farkas vagy? – motyogtam.

          – Mi… te ezt honnan tudod?

          – Láttam a nyakadban az amulettet, és olyan van nekem is. És hát... - várjunk csak. ?Mit művelek? Elmondom egy idegen srácnak, hogy mi vagyok... én teljesen megőrültem.

          – Tudod, mit inkább hagyjuk, csak beszélgessünk, oké?

          – Nem. Valamit elkezdtél mondani és nem fejezted be. Kiböknéd végre?

          – Sajnálom, azt nem lehet.

          – Kérlek, bízz meg bennem!

          Nem is tudom, hogyan sikerült ezekkel a szavaival a lelkemre hatnia, csak arra emlékszem, hogy mindent elmondok és összeesem.

          – Lisa hallasz engem? Hahó, Lisa?

***

          Amikor felébredtem egy ágyban találtam magam. De vajon hogyan kerültem oda?

          – Szia – mondta Oli.

          – Ugye tudod, hogy mennyire megrémisztettél?

          – Bocsi.

          – De mond, hogy kerültem ide?

          – Amikor elájultál hiába szólogattalak nem tértél magadhoz így elhoztalak hozzám, hogy majd itt ápollak, míg magadhoz nem térsz. De úgy látszik, hogy makkegészséges vagy. Nézd, az igazság az, hogy elmondtál nekem mindent. De ne félj, nem mondok senkinek semmit.

          – Huh, köszönöm. Nagyon kedves vagy, hogy segítesz!

          – Szóra sem érdemes. De most enned kell valamit!

          – Az az igazság, hogy hamarosan átváltozom és ilyenkor csak vadászom.

          – Tudom, mert én is az vagyok, ami te, Lisa.

 Hamarosan folytatódik...