Amint ígértük, mert most már akadt egy társam, meghoztuk az első fejezetet!!
 Lehet lájkolni, szavazni, pipálni, iratkozni is persze!!

"De azt megígérem, soha nem felejtem el ezt a napot és a gyilkos, aki megölte a családom ezért még nagyon megfizet!"

I. Fejezet

                    Ma van az első napom az iskolában. Egy kicsit szokatlan hogy új helyre és új közösségbe kerültem, de talán majd az idő múltával ezt a helyet is elfogadom.
          Kereken 07.00-t jelzett az ébresztőm, kipihenten ugrottam ki az ágyamból, a szekrényemhez kullogtam és felkaptam egy farmer nadrágot, egy tengerkék felsőt és egy converse cipőt, majd lerohantam az emeleti lépcsőn, ahol már a nagybátyámék frissen készült reggelivel vártak az asztalnál. Leültem hát és betermeltem mindent, amit Izabella néni elém tett, majd rohantam a táskámért és a kabátomért.
          – Na, készen állsz Lisa az első tanítási napodra?
          – Azt hiszem igen Viktor bácsi.
          – Szólok Linának és akkor indulhatunk is!
          – Lina gyere, kincsem indulnunk kell, mert az iskola már vár és tudod, hogy nem késhettek máris az első nap.
          – Rendben apa máris megyek, csak egy pillanat!

***

          Amikor a kocsiból kiszálltam, teljesen megdöbbentem. Nem számítottam egy ilyen zsúfolt tömegre. Azt sem tudtam, hogy merre menjek, de aztán láttam Linát és követtem őt a bejáratig.
          – Isten hozott téged Lisa a Vörösmarty Mihály Középiskolában, biztosan tetszeni fog ez az új környezet is. – mondta a recepciós.
          Elbattyogtam a nekem kijelölt szekrényhez elpakoltam a könyveimet és elővettem az órarendem, hogy leellenőrizzem, hogy melyik terembe kell mennem fakultációra.
          – Gyerekek, engedjétek meg, hogy bemutassam új osztálytársatokat, Lisa Donovent!
          – Légy üdvözölve, Lisa! – mondta az osztályfőnök.
          Kerestem magamnak egy kényelmes helyet az ablak mellet és próbáltam koncentrálni és jegyzetelni az anyagot. Észre sem vettem, amikor kicsöngettek.
          Miután elköszöntem a tanártól, elhagytam a termet és rohantam a következő órára, ami nem más volt, mint angol nyelv. De mivel én perfekt angolul tudok, ezért csak figyelnem kell a tanárra, jegyzetelésre semmi szükségem.
          Szünetben találkoztam Linával és elmeséltem, hogy milyen jól elment ez a nap itt a suliban. Lina ezt nagy örömmel fogadta és kikísért az iskola parkolóba, ahol már a sofőr várt ránk. Útközben megemlítette, hogy mi lenne, ha ma elmennénk együtt egy koncertre, mert ma a kedvenc együttese játszik és hát én belementem.
          – De azt tudnod kell, hogy ott nem kerülhetjük el egymást, mert könnyen el lehet ám tévedni a nagy tömegben.
          – Hát persze, nem mozdulok el mellőled, ígérem!
          – Hát akkor ezt egyértelműen megbeszéltük. Nyolckor indulunk, csípd ki magad, mire elindulunk.
          – Oké!
          Annyira örültem, hogy ilyen jóba lettem Linával, hogy még elvisz egy élő koncertre. Én még soha nem jártam egy ilyen népszerű koncerten, nagyon remélem, hogy tetszeni fog. Felrohantam a szobámba és előkapartam a legmenőbb ruciimat, ami egy fekete macskanadrágból, egy rózsaszín rövid toppból, bőrkabátból és egy fekete magas sarkúból állt. Gyorsan kisminkeltem magam, majd eszeveszetten lerohantam a lépcsőn és majdnem elsodortam Viktor nagybácsit is.
          – Hé, kislányom te hova rohansz ennyire?
          – Lina elhívott engem egy koncertre. És nekem még ilyenre soha sem volt lehetőségem.
          – Jól van, de nagyon vigyázzatok magatokra, odakint tömérdek vér farkas kering, és bármikor megtámadhatnak!
          – Vigyázni fogunk – mondtam.
          – Nahát, nem gondoltam, hogy ilyen csinosan is ki tudsz öltözni Lisa, nagyon szép vagy. A fiúk oda lesznek majd érted.
          – Na persze.
          – Mi van, talán kételkedsz benne?
          – Na, jó induljunk el mielőtt még nem lesz hely a stadionban.