Sziasztok Kedves Rajongók! 

Meghoztuk az ígért 11. fejezetet is, amelyben beletekinthettek egy álmon keresztül Lissa múltjába, és néhány dologra fény derül majd, de az legyen meglepi.

Jó olvasást kívánunk nektek!

"Egy rémes álom fogadott, ugyanis álmomban visszaugrottam egészen kicsi koromig, amikor még a szüleim is éltek."

XI. fejezet

    Az első pillanatban még mélyen aludtam, a másik pillanatban meg visszatért az a régi gyötrő álom, amikor elveszettem a szüleim. Nem lepődtem meg annyira, mert már igazából nem volt szokatlan, nem először álmodom ezt.

De most valahogyan más volt és ez által valójában egy kicsit megrémültem.

       Az álom ugyanott kezdődött, ahol máskor is. Édesapám a sok titkolózás és hazudozás után végre elmondta, hogy valójában mi is vagyok. Hogy én egy vér farkas vagyok, és hogy ők is azok.

       E mondat hallatán szó szerint éreztem, ahogyan vérem felforrósodik, majd a szívem elkezdett egyre gyorsabban és hangosabban verni, mint ahogyan azt kéne.

-         Mi történik velem? Mond mi ez az egész apu? – kérdeztem, ekkor már dühösen.

-         Valójában a most hallottak feldühíthettek egy kissé kicsikém, és biztos ezért érzed azt, amit, mert át fogsz változni azzá a lénnyé.– válaszolta.

-         Nem, az nem lehet. Én nem akarok szörnyeteg lenni. Én ember vagyok, és az is maradok.

-         Tévedsz, csillagom. Te olyan lény vagy, mint mi, és ezen nem lehet változtatni. – közölte velem anyám.

Hát ilyen még a jó fészkes fenében sincs, hogy a szüleim most közlik velem ennyi idő után, hogy egy szörnyeteg vagyok.

    

         És elvárják tőlem, hogy majd megnyugszom. Ez azért nem ilyen egyszerű, mint ahogyan azt ők képzelik. Épp ezért nem törődtem azzal, hogy mit akartak volna még elmagyarázni, én fogtam magam és ideggel telten rohantam ki az ajtón egyenesen az erdőbe, ami nyugalmat jelentett számomra mindig.

       Leültem egy fa tövébe, és próbáltam egy kicsit lenyugodni, mert még a végén kárt teszek magamban. És akkor megéreztem azt a szagot, és méghozzá nem is olyan messzi lehetett a szag hordozója. Talán igazuk van a szüleimnek, hogy tényleg vér farkas vagyok. Mert a szaglásom, a látásom egyre erősebbé vált, és ez nem lehet véletlen, csakis a sors műve lehet ez.

       A szag, mely az illető közeledtével egyre erősödött, majdhogynem kezdett ismerőssé válni, de fogalmam sem volt, hogy ki lehetett az.

És a szag, akár mennyire is ismerős volt, egyre csak közeledett. Körbe tekintgettem, hátha látok valami nyomot, vagy valami neszt, ami elvezet a titkos idegenhez. De semmit sem hallottam vagy láttam, csak az erdőben csiripelő madarakat, egy vastagabb fa ágat kopogtató fakopáncsot és a fákon szaladgáló mókusok hangját hallottam. És ehhez még hozzá csapódott az a friss és üde erdő illat, amibe beletartozik a fák illata, a virágok illata és még mások. De ezeken kívül a csend mámorító és megnyugtató volt. Ezért is szerettem mindig idejönni, amikor valami bántott.

        Egy keveset még üldögéltem és vártam, hogy hátha megjelenik az idegen, de nem történt semmi. Úgyhogy kénytelen voltam eltávozni, és ismét hallgatni a szüleim veszekedését, hogy miért szöktem el és hogy hol is jártam. Abban a pillanatban, ahogy megmozdultam, feltűnt egy gyönyörű barna szem pár, íriszei csillogtak a napfényben. És ehhez hozzá tartozott a farkas bunda is.                 Ekkor az ismerős szag már nagyon közel volt, mert éppen egy pár lépéssel előttem a bokor mellett gúvasztott és egy kicsit vicsorított rám, biztos megijedt ő is mint ugyan úgy én is.

Mert, hogy emberi nem volt, az biztos.         Inkább egy vérszomjas farkas, mintsem emberi lény. Nagy levegőt vettem, és azt mondogattam magamnak, hogy gyerünk, közelítsd meg bátran, nem árthat neked. És valahogyan én reagáltam rá, és remegő lábakkal kezdtem megközelíteni az állatot.  

        Az állat egyáltalán nem, mozdult meg, ahogyan azt gondoltam, sőt még közelebb somfordált hozzám. Elámultam a csodálattól, mert a bundája gyönyörű és selymes tapintású volt, ugyanis megérintettem a hátát.                                 Valószínűleg a farkasnak ez tetszett, mert egyre közelebb bújt hozzám, és megnyalta az arcomat. Ekkor már bizonyos volt, hogy a farkas nem fog bántani, inkább barátkozni akar. Én fogtam magam és leültem a földre melléje, megsimogattam selymes bundáját, és megcsiklandoztam a füle mögött, mire ő erre örömében hozzám dörgölőzött, mint egy gazdájának kedveskedő kis cica. 

      

        Nem is tudom, hogy mennyi idő telt el így vele kettesben, de mikor már indultam volna haza sötétedni kezdett. Ezért elköszöntem tőle, bármennyire is visszahúzott a szívem a farkashoz, mennem kellet, mert a szüleim biztosan kiakadtak, azóta.

-         Viszlát, Barátom! Holnap majd újra találkozunk!  – kiáltottam neki hátra, mire ő felvonyított egyet.

KB. 10 perc kellet, míg haza battyogtam. A szüleim már odabent vártak, és valami nem volt velük rendben, az arcukról lerítt, hogy itt valami történt a távollétemben.

-         Lissa, kicsikém! Nagyon nagy bajban vagyunk! Vadásznak ránk, és már nincsenek olyan messze. Ide tartanak, hogy végezzenek velünk. De neked el kell menned most azonnal, odakint egy limuzin fog várni benne egy idegennel, de kérlek ne félj tőle, ő nem akar rosszat, Ez az ember Viktor bácsikádnak dolgozik és ő jön érted, hogy biztonságban elszállítson hozzájuk. – mondta remegős hangon apa.

-         De, de…, mégis mi történt apa? kérdeztem szomorúan.

-         Most nincs rá időnk kicsim, de hamarosan mindent megtudsz majd kincsem. De most pakold össze a legfontosabb cuccaid és irány a limuzin!

-         Nem hagyhatlak itt titeket!

-         Muszáj lesz Lissa! - válaszolta anyukám.

-         Szememből ekkor már patakban folytak a könnyek.

-         Menj kicsikém, te vagy az egyetlen kincsünk, neked élned kell.

-         Ezt az Úr is így akarja.

Felrohantam a szobámba, hogy összepakoljak. De nem volt könnyű itt hagynom a családom, hisz ők nagyon fontosak nekem, és akár mennyit veszekedtünk is, nagyon szeretem őket. Összepakoltam, és kezemben cipelve a dolgaim lerohantam a lépcsőn. És akkor kezdődött a tragédia.

        Három fura idegen jelent meg a házunkban fegyverrel felszerelkezve, és azzal a szüleimre céloztak. Fájdalommal telten rohantam feléjük, hogy hagyják abba, de már nem tehettem semmit, a szüleimet egymás után lőtték le. Majd végig néztem ahogy elgyötört testük a padlóra hullik.

-         Ne, ne….., kérem, ne tegyék ezt, mit tettek maguk ellen a szüleim, miért ölték meg őket!!! – kiáltottam bosszúsan.

Erre mind a 3 összenézett, majd motyogtak valamit, és ekkor az egyik, bár nem olyan erősen, de arcon vágott. Erre már reagálni sem tudtam, mert gúnyosan nevettek és otthagytak a szüleim ernyedt testével. Odarohantam, ahol feküdtek, majd ráborultam apám mellkasára, és keservesen sírtam.

-         Ne sírj kincsem!!! Most el kell, hogy menj! – lehelte utolsó szavait az apukám.

-         Nem mehetek el, nem hagyhatlak itt titeket. Anya, ne, nem hallhattok meg!- sírtam keservesen, mint még soha.

-         Fuss! lehelte anyám.

-         Nem, nem! – kiáltottam, és ekkor ébredtem fel a bonyolult és fájdalmas álomból.

Biztos elég hangos lehettem, mert Viktor bácsi jelent meg az ágyam szélén.

-         Jól vagy Lissa? - kérdezte aggódva.

-         I-igen, csak egy újabb rémes álom. – dadogtam rémülten.

-         Nem hogy újabb álomról, de még az elsőről sem tudtam. Miért nem mondtad el, hogy rém álmok gyötörnek.

-         Ugyan bácsikám, úgysem segíthettél volna rajtam

-         Te azt nem tudhatod. - felelte idegesen.

-         De most nem akarlak felzaklatni, majd holnap szakítunk rá időt, hogy ezt tisztázzuk.

-         Rendben. - feleltem. 

Nem akartam aludni, még nem voltam álmos. Tudni akartam, hogy az a farkas még mindig él-e, és hogy vajon, rendes farkas, vagy vér farkas-e. Meg kell tudnom, hogy mi ez az egész, és mintha valahol már láttam volna azt a szempárt. De vajon ki és mi lehet? 

Holnap utána járok a dolognak.    

És kész is a következő részünk is, ami ismét hosszabbra sikeredett. De ezúttal, egyre izgalmasabbak lesznek majd a részek, ugyanis Lissa vissza fog ugrani a múltba, és ti pedig még jobban betekinthettek ez által a lány múltjába, ezáltal sok kérdésre kaphattok majd válaszokat is egyaránt.

Jó olvasást kívánunk!

"De aztán minden elhomályosult, mert szorosan karjaiba zárva aludtam el."

X. fejezet

          Reggel a szokásos időpontban keltem. Természetesen az én Olim már nem volt velem - bizonyára megvárta, míg elszundítok, és kisurrant az ablakomon.

          Nagy nehezen, lustálkodva kivonszoltam magam az ágyamból. Ledobtam magamról az alvós cuccom és helyette felkaptam egy fekete cica nadrágot, egy rózsaszín árnyalatú feliratos pólót, majd a kedvenc, kihagyhatatlan converse cipellőm. Kibattyogtam a fürdőmbe, és megmostam kómás arcomat, hogy egy kicsit felébredjek.

Mindezek után lementem reggelizni, gyorsan befaltam egy adag tejes müzlit és aztán a kijárat felé vettem az irányt. Odakint a már szokott helyen állt az autónk és Lina neki támaszkodva várta, hogy odaérjek. Bizonyára már régóta várhat.

          Lina szebb volt, mint valaha, arcáról sugárzott a boldogság és a szeme csillogott. Hozzám hasonlóan ő is cica nacit húzott magáéra és egy feliratos pólót hozzá.

          Ahogy Lina felé haladtam a kis szellő hatására hajam meglebbent.

– Jó reggelt, csajszi! – köszöntött.

– Neked is!

– Na, de mesélj már, milyen volt a tegnapi randitok? – faggattam izgatottan.

– Jaj, Lisa! Peti olyan édes volt és még elragadó is. Nagyon sokat beszélgettünk. Ő mesélt magáról és utána én is magamról. És képzeld megmutatta a cicáját is!

– Na, tényleg?

– Hát akkor dúl a lamour, nemde? – vágtam rá furfangosan

– De még csak az első randink volt, ne siesd el!

– Oké, oké.

– Csajok nem akarok zavarni, de még pár perc beszélgetés itt, és elkéstek az iskolából! – szólalt meg a sofőrünk.

– Máris megyünk, Uram! – válaszoltam.

Sietve beültünk a limuzinba és 5 perc múlva már ott is voltunk a suliban. Mi pedig Linaval együtt rohantam a szekrényünkhöz bepakolni, ami szükséges az órára, mielőtt még elkésnénk. Lina gyorsabban végzett a pakolással, mint én, úgyhogy sietősen megölelt és már el is loholt.

***

          Végeztem a mai órákkal, úgyhogy elindultam a limuzinunk felé, de Oli megállított, megfogta a kezem és magához vont szorosan.

– Szia, kicsim! – köszönt.

– Szia, édes!

– Mond csak, hova rohansz így? Pedig azt terveztem, hogy ma elviszlek hozzánk, mert ma lesz egy próbánk, és reméltem, hogy eljössz, mert ott lesz Lina is Szikivel.

– Jaj, édes bocsi, én nem tudtam, hogy szerveztél nekünk programot. De semmi baj, szívesen elmegyek veled.

– Oké. Akkor indulhatunk?

– Igen.

– Gyere! - vezetett az autójához.

– A srácok biztos várnak már minket.

– Várj, és mi lesz Linaval? Őt ki viszi?

– Á, érte ne aggódj, szépségem, majd jön érte Peti és egyenesen hozzánk jönnek.

– Akkor jó – nyugodtam meg.

          De ő nem válaszolt, csak megsimogatta arcomat aztán ajkát az én számra tapasztotta. Majd elkezdett a nyakamra apró puszikat nyomkodni. Ahogy nyelve megérintette forró bőröm, testem egyre jobban bizsergett. Bizonyára ezt ő is észrevette, mert szorosan magához vont és ismét megcsókolt, de ezúttal gyengédebben és szerelmesebben, mint az előbb, és azt súgta fülembe,"szeretlek".

          Az én reakcióm erre csak az volt, hogy lágy ajkaimat rátapasztottam az ő telt, édes ajkaira és szenvedélyesen lázban égve csókoltam őt. Aztán én hagytam előbb abba, mert most már indulnunk kellett, hisz a skacok már otthon várnak minket és mi még el sem indultunk.

Mire odaértünk, már mindenki ott volt beleértve Linát és Petit is. Biztos már egy jó ideje várhattak minket, ki tudja mi meddig szerelmeskedhettünk Oli autójában.

– Na, megérkezett a mi másik kis szerelmes párunk is!!- kiáltották egyszerre a fiúk.

Mindketten nevetve léptünk be az ajtón, ahol már Lina és Peti kuncogtak egymás mellet ülve, de mikor Lina meglátott, olyan gyorsan ugrott fel, hogy reakciójával még szegény Szikit is meglepte. Jó szorosan megölelt engem, Olinak pedig szelíden odaköszönt egy egyszerű sziát.

– Héj, Lina, elég lesz, mert még a végén kinyomod belőlem a maradék szuszt is! - vágtam oda tréfásan, mire ő is felnevetett vidáman, és persze lazított az ölelésen.

– Skacok, mit szólnátok hozzá, ha ma a csajok itt töltenénk velünk ezt az estét?

– Én benne vagyok. Ti, srácok, mit szóltok ehhez? – kérdezte Ya Ou.

– Legyen. Benne vagyunk mindannyian – válaszolták együttesen.

– Nem lehet fiúk, Viktor bácsi megöl, ha megtudja, hogy nem vagyunk otthon este tízre, és főleg akkor akad ki a legjobban, ha megtudja, hogy veletek töltöttük az esténket – válaszoltam ijedten.

– Mi baja van velünk a bácsikátoknak?- kérdezték tőlünk.

– Hogy ti egy másik falkába tartoztok. Egy nagyon idegen falkába és a bácsikánk nem igazán bízik meg bennetek. Ezért kérte szigorúan azt, hogy még csak eszünkbe se jusson lepaktálni egy idegen falkával.

– És ezt eddig miért nem mondtad Lissa? És mi az, hogy nem bízhattok bennünk, meg hogy mi idegen falka vagyunk?! Mi soha nem bántanánk senkit, még csak eszünkbe sem jutott, hogy ártsunk nektek vagy bárki másnak is – szólalt fel mérgesen Oli, de persze csak a meglepődöttségtől.

– Ne haragudjatok fiúk, de mi el akartuk mondani, csak azt nem tudtuk, hogy mikor lenn ez alkalmas nekünk és nektek is – mormogta ijedten Lina.

– Nem haragszunk, csak azért jó lett volna egy kicsivel előbb értesítenetek minket erről. Csak ennyi, amiért mi aggódunk. De ezen kívül semmi gond, nem bántunk titeket, nem kell félnetek tőlünk – válaszolták a fiúk együttesen.

– Viszont én szívesen elbeszélgetek ezzel a te Viktor bácsikáddal erről az egész témáról.

– Rendben. Csak annyit kérek, hogy hadd legyek akkor veled, amikor megbeszélitek az egészet, nem szeretném, ha valami rosszra fordulna.

Ezek után már gyorsan teltek a percek a fiúk leültek próbálni, elhangzott az új daluk a You’ve Got It, ami meg kell, mondjam, nagyon megtetszett, ahhoz képest, hogy most hallom éltemben először. Olyan gyönyörű volt a hangzása, és a srácok hangja úgy együtt volt tökéletes összhangban. Amint meghallottam Oliver hangját, még jobban belé szerelmesedtem. De az este gyorsabban eljött, mint azt vártuk és nekünk haza kellett mennünk még Viktor bácsi hazaérése előtt.

Természetesen Oli vitt minket haza, mert, Petinek akadt egy kis dolga. Még szerencsénk is volt, mert amikor hazaértünk a bácsikám még nem volt otthon.

– Hú, ez meleg helyzet volt… - szólat meg Lina, miután hosszasan elbúcsúzkodtam szerelmemtől és kiszálltam az anyósülésről, majd követtem őt a bejárat felé.

– Igen.  De ha most nem rohanunk be egyenesen a szobánkba, még lebukhatunk.

– Oké, oké. Akkor rohanjunk.

Én is gyorsan felosontam a szobámba, majd lehámoztam ruháimat magamról, és beültem egy kád forrónyi habfürdőbe. Egy kicsit el is szundítottam – arra keltem fel, hogy hallottam, hogy az odalenti bejárati ajtó becsukódik. Biztos most ért haza Viktor, gondoltam magamban. Ezek után kiszálltam a kádból, felöltöztem egy pizsibe és befeküdtem az ágyamba.

Egy rémes álom fogadott, ugyanis álmomban visszaugrottam egészen kicsi koromig, amikor még a szüleim is éltek.

Hamarosan folytatódik a történet. Reméljük, mindannyian várjátok már a folytatást ;)

Na ez egy kicsit hosszúra sikeredett, de ez csak öröm, mert többet tudtok olvasni belőle. 

"Miután átváltoztam, nesztelenül osontam, majd lesből támadva rávetettem magam, és nyakánál fogva fojtani kezdtem, hogy ne kapálóddzon tovább szegény pára."

IX. fejezet

          Nagyon nehéz felfognom, hogy Olinak ez a ribanc volt a nője és én erről eddig semmit sem tudtam. Ezt minél hamarabb meg kellett beszélnünk, mert nem tudtam lenyugodni, nagyon ideges voltam, szinte tomboltak az érzéseim. A szívem hevesen vert, és egyre csak jobban, nem akart csillapodni.

          Gondoltam felhívom mobilon, hátha felveszi, és meg tudunk tárgyalni egy időpontot, amikor ráér velem beszélgetni.

          – Haló! Szia Oli, az a helyzet, hogy találkoztam ma a volt barátnőddel és egész szépen leugatott. Mond csak, mikor akartad elmondani nekem, hogy volt előttem egy nőd, és még mindig szereted őt? Mert ő azt mondta, hogy te még mindig szereted őt, na és ő is téged.

          Ezt nem értem, miért csinálod ezt velem, mond? Hát már nem szeretsz? Vagy csak egy játék voltam neked a barát nőd visszaszerzésére? Válaszokat akarok, de minél előbb!!!

          – Kicsim, bocsájtsd meg, hogy eddig nem beszéltem neked arról a csajról. El akartam mondani, csak nem tudtam, mikor jön el a megfelelő pillanat, hogy elmeséljem neked.

          Léci ne haragudj rám. Én nem szeretem őt, és nagyon megbántam annak idején, hogy belé szerettem, nagyon átvágott a csaj. Azt mondta neked, hogy még mindig szeretem?

          Na, jó, tudod mit, este beosonok hozzád, hagyd nyitva az ablakod, és ígérem, hogy megbeszéljük, mert én csak téged szeretlek, és senki mást! – mondta ezeket a szép szavakat.

          Letettem a telefont, elüldögéltem még egy kicsit a fatönkön, de közben eszembe jutott, hogy Lina vár, mert el akart engem vinni vásárolni. Nekem sem kellet több, felugrottam, és elkezdtem rohanni ki a megszokott ösvényen, és közben visszaváltoztam emberré.

***

– Nahát, végre, hogy ideértél. Mond csak, miért kell engem mindig megvárakoztatnod?

Hisz megbeszéltük, hogy elmegyünk a Fashionba pár rucit vásárolni.

– Jaj, ne haragudj Lina, csak Oli exe felhúzott, és muszáj voltam lelépni egy időre, míg a farkas le nem nyugszik bennem, nem leplezhetem le magam. Ugye te is megérted ezt?

– Ki az a csaj? Majd én ellátom a baját holnap!

– Á nem érdekes, csak fenyegetni akart, hogy szálljak le Oliverről, mert Oli még mindig őt szereti, és én bezavarok nekik.

– Mi az, hogy bezavarsz? Miért nem tépted meg? Én már rég széttéptem volna.

– Nem lehet, hisz tudod, mi lenne akkor. Bezárnának minket és legyilkolnának, mint egy vérengző fenevadat. Ezt akarod?

– Nem, nem, persze, nem akarom azt, de azért elintéztem volna a kicsikét, hogy többet ne csipogjon.

– Te aztán elég durva vagy, nem gondolod?

– Dehogy, ez még semmi ahhoz képest, amilyen tudok lenni – mondta viccesen. – Na de elég ebből. Induljunk, a limuzin már kint áll, és csak minket vár.

– Van valami, amiről te még nem tudsz, és ha megenged, most szeretném elmondani neked – szólalt meg Lina útközben.

– Persze. Nyugodtan.

– Az a helyzet, tudod, van az a srác… Peti, nem tudom, ismered-e. Na, de mindegy is. Az a helyzet, hogy már egy pár napja beszélgetünk, és felhozta, mi lenne, ha ma randiznánk egyet. Természetesen én igent mondtam – mondta egy kissé kipirulva.

– Na és mióta találkozgattok? - kérdeztem meg kíváncsian.

– Hát… amióta volt az a koncert. Akkor ismerkedtem meg vele. El is akartam mondani neked, csak azt nem tudtam, hogy mikor lesz a megfelelő időpont erre. De most erőt vettem magamon, és kimondtam, amit eddig nem mertem.

– Tulajdonképpen én nagyon is ismerem Szikit, mert így becézik, ugyanis Oli bemutatott a tesóinak. Meg kell, hogy mondjam, Peti igazán jó fej srác. Nem szólok bele, csak ígérd meg, hogy vigyázol magadra, és óvatosan fogsz bánni a benned tomboló farkassal is, mert Sziki is az… csakhogy tudd – mondtam szigorúan.

***

Tíz perc múlva megállt az autó az üzlet előtt. Mi kipattantunk és az üzlet bejárata felé battyogtunk. Meg se várva, hogy belépjek az ajtón, Lina megfogta a kezem, és berántott maga után vonszolva a legdögösebb ruhás részhez. Előkapott két csinos egybe részes ruhát, és arra kért, segítsek neki választani, hogy melyik a tökéletes ruci.

Én természetesen a másodikra tettem a tippem, ami neki nem igazán nyerte el a tetszését. Intett egyet és előhúzott ugyanabból a sorból még két ruhát, de ezúttal behúztam egy öltöző fülkébe, és azt mondtam próbálja fel mindkét ruhát, mert így talán könnyebb lesz választania. Meghallgatta a tanácsom és mind a két ruhát felpróbálta. Végül megtalálta a megfelelőt.

Én már el is indultam, majd ő is utánam, hogy kifizesse a pénztárnál a választott ruhadarabot.

– Most, hogy itt vagyunk, neked is nézzünk már valami szexi rucit – kérlelgetett.

– Most ne. Csak fizesd ki és menjünk, mára ennyi elég volt.

– Ha azt hiszed, hogy ennyivel megúszod, akkor nagyon tévedsz! - fenyített meg.

– Jaj, ne már!

– De-de. Gyere velem, választunk neked is valami egyedi göncöt, és utána elmehetünk. Ígérem.

– Na, jó, rendben. De csak egyet – egyeztem bele nagy nehezen.

***

Este 8 órára értünk haza, persze ő rohant is átöltözni, mert 9-re beszélték meg a randit, úgyhogy én is gyorsan felmásztam a lépcsőn, majd bementem a szobába, levetkőztem és elmentem tusolni.

Gyorsan felkaptam egy rövid ujjú pólót és egy bokszert húztam fel a csípőmre. Beugrottam a pihe-puha ágyikómba. Már majdnem elfelejtettem kinyitni az ablakot, ezért gyorsan felugrottam, hogy kitárjam.

Valószínűleg elszundíthattam, mert csak annyit éreztem, hogy besüpped mellettem az ágy és valaki simogatni kezdi az orcámat. Aztán kinyitottam a szemem, és ott volt ő, az én Olim.

– Szia.

– Szia, hát te meg mikor jöttél? – kérdeztem.

– Hát, ha nem aludtál volna olyan édesen, akkor tudtad volna – nevetett fel közben.

– Lina teljesen lefárasztott ma és nemrég értem haza, gondoltam ledőlök egy kicsit, míg nem érsz ide, csak ezek szerint elaludtam – vallottam be.

– Jaj, kicsikém, hogy tudnák én rád haragudni? – mondta szerelmesen, majd meg nem várva reakcióm, a szám felé hajolt és csókot lehelt oda, és abba se hagyta, csak akkor amikor ledöntött az ágyamra.

– Annyira hiányzott már az én kis dögös farkasom – mondta viccesen.

– Te is nekem, édes – mondtam neki.

– De most már beszéljük meg ezt az egész exes dolgot, mert én nem értem!

– Az van, hogy ő volt előtted az én barátnőm. Azt hittem, hogy jól elleszünk, de egy nap, amikor átmentem hozzá, őt egy másik srác karjaiban fekve találtam. Ezek után megmondtam neki, hogy soha többé nem akarom látni, már többé nem jelent nekem semmit. Nagyon megbántott, fájt is sokáig az a seb, amit ő okozott. És akkor jöttél te, fény a sötétségben. Első pillantásra szerelem. – mondta mosolyogva.

– Annyira sajnálom, hogy ez a ribanc így kihasznált és azt is, hogy nem bíztam meg benned. Nagyon szeretlek, és soha nem fog elmúlni – mormogtam a fülébe.

Nem szólt semmit, csak ott folytatta, ahol az előbb abbahagytuk. Egyre forróbb lett a hangulat. Oli már a pólóm alá nyúlt és simogatni kezdte a hasamat. Nekem sem kellett több, szorosan magamhoz ragadtam, izmos vállain végigsimítottam, majd vágyakozva és hosszasan megcsókoltam.

De aztán minden elhomályosult, mert szorosan karjaiba zárva aludtam el.

Kész a nyolcadik rész is!!Kellemes olvasást kívánunk! 

"– Vigyázz magadra kicsim, most mennem kell, de holnap bárhol légy ígérem, megkereslek. Szeretlek – vallotta be szerelmesen. 

  – Rendben. Én is szeretlek – mondtam, majd szorosan átöleltem és csókot leheltem ajkaira. Kiszálltam és a bejárat felé siettem."

VIII. fejezet

          Már egy jó ideje elment Oli, és úgy gondoltam, hogy gyorsan lezuhanyozom, azután lefekszem aludni, mivel holnap reggel suli.

          Reggel szokás szerint a telefonom riasztott, hogy itt az ideje suliba készülnöm. Így hát gyorsan felöltöztem, sminkeltem, majd megreggeliztem és megvártam Linát, mert ő még a cipőjével szórakozott, aztán indultunk a limuzinhoz, ami már odakinn várt reánk indulásra kész.

          Gábor sofőr úr kitett minket a suli előtt, majd elhajtott, mi pedig az iskola felé vettük az irányt. Gyorsan elővettem a cuccaim a szekrényemből, és máris rohantam az első órámra, nehogy elkéssek. Amikor beléptem az osztály ajtaján, szokás szerint, Antal tanár úr ott ült a tanári asztalnál, és várta a csengő után beeső diákokat. Köszöntem neki egy diákhoz méltóan, majd a helyemre ütem, és vártam, hogy elmagyarázza a mai óra tananyagát.

          Az óra részben gyorsan telt, szinte észre sem vettem, és már vége is volt, és mehettem a következő órámra. Útközben belebotlottam egy idegen lányba.

          – Figyelj csak te, ribi! Hogy képzeled azt, hogy csak úgy ráhajtasz az expasimra az én tudtom nélkül?! És csakhogy tudd, elég rusnya vagy! – mondta gúnyosan.

          – Na, ide halgass te gebe, te ne mondd meg nekem, hogy kivel járjak oké, mert neked semmi közöd hozzá! – szóltam vissza most már idegesen.

          – De igenis van hozzá jogom, mert még mindig szeretem, és ő is engem!

          – Ne haragudj, de annyira szánalmas vagy. Szerinted ha annyira szeret, akkor nem akart volna engem, és most nem szeretne nem gondolod?- kérdeztem.

          – Ezt még megbánod te-te ribanc, figyeld meg, hamarosan dob téged, és visszatér hozzám, mert igenis engem szeret és nem téged te senki!!!

Hát meg kell mondjam, kedves fogadtatás egy idegentől, aki véletlenül az én pasim exe.

          – Hát kösz szépen te liba!- vágtam vissza neki megsértődve, de ő erre már nem reagált, mert már nem hallotta.

          Azt hiszem, most jobb lesz ha azonnal elmegyek innen és jól kiszellőztetem a fejem, mielőtt valami bajt csinálnék, és erre a megfelelő hely nem más mint az erdő.

          Az erdő felé vettem az irányt, de már fél úton éreztem, hogy a farkas elő akar törni, ezért a többi utat futva tettem meg, hisz senki előtt nem leplezhetem le magam, még csak az hiányozna nekem. Leültem egy fa tönkjére és elgondolkoztam azon, hogy lehet, Oliver csak becsapott és arra kellek neki, hogy játszadozhasson velem? Nem az nem lehet, ő ilyet nem tenne velem, hisz azt mondta, hogy még soha nem szeretett ennyire senkit, mint engem.

          Ezt minél előbb meg kell vele tárgyalnom, nem maradhat annyiban, de most le kell nyugodnom, és el kell mennem vadászni, hogy csillapítsam éhségemet, ami egyre jobban megbolondított. Nem kellet sokat keresgélni a zsákmányomat, mert feltűnt egy gyönyörű suta, és megfelelő célpontnak tűnt az éhségem csillapítására. Miután átváltoztam, nesztelenül osontam, majd lesből támadva rávetettem magam, és nyakánál fogva fojtani kezdtem, hogy ne kapálóddzon tovább szegény pára.

Itt a várva várt folytatásunk is, amit ígértünk.

"– Tényleg, elviszel? – kérdeztem. Hát persze, hogy elmegyek, csak azt kell megoldanom, hogyan szökjek meg Viktor      bácsi elől, hogy ne fogjon gyanút.

  – Ne félj, majd én segítek-mormogta, majd ajkát a nyakamba fúrta és elkezdett apró puszikat nyomkodni oda."

VII. fejezet

          Nem is tudom, hogy mennyi lehetett az idő, amikor elbóbiskoltam Oliver karjaiban, csak annyira emlékszem, hogy megmozdul mellettem, aztán már nem volt ott a közelemben. Csak azt az ürességet éreztem, amit minden este, a félelmet, a rossz álmokat, amik mindig kísértenek. Álmaimban mindig megismétlődik az a szörnyű nap, amikor elveszítem a szüleimet, és hogy nem tettem semmit, hogy megmenthessem őket. Még mindig hibásnak érzem magam a szüleim haláláért. De persze azt sem felejtettem el a gyilkosnak, amit tett, és míg élek egyszer meg fogom találni, majd végzek vele. Szenvedni fog mint egy láncra vert kutya.

          De most pihennem kell, mert holnap meglátogatom a barátom testvéreit, és hát csak nem állok eléjük rémisztően karikás szemekkel.

***

          Reggel kipihenten ugrottam ki az ágyamból, és már siettem is, hogy finom habfürdőt vegyek, hiszen szombat van, ráérek relaxálni egy kicsit. De várjunk csak... Ma Olivér elvisz a tesóihoz, már el is felejtettem.

          Gyorsan kiszálltam a kádból, megtörölköztem, majd felkaptam magamra egy feliratos pólót, egy szűk szárú farmert és egy converse cipőt hozzá, végül pedig egy nike pulóvert. Sietősen felraktam egy enyhe sminket, majd leszaladtam és kivártam, amíg a bácsikám eltűnik az útból, hogy kirohanhassak a barátomhoz, aki bizonyára már odakinn vár.

          Tíz perc múlva a bácsikám lelépett, úgyhogy szélsebesen csattogtam ki az ajtón, ahol már ő várt, azonnal megismertem gyönyörűen csillogó szemeiről és mosolyra húzódó telt ajkait. Szívverésem abban a pillanatban felgyorsult, ahogy forró ajkai ajkamat érintették.

          Már nagyon hiányzott, igaz, hogy csak pár órája hagyott magamra, de akkor is, ezért egyre hevesebben kezdtem viszonozni csókjait. Ő is észrevette, hogy mennyire hiányoltam, ezért egyre szorosabban tartott karjaiban, én pedig teste melegében biztonságban éreztem magam.
          – Na, kicsim indulhatunk? – szólalt meg először majd mikor bólintottam, megfogta kezem, majd beültetett maga mellé az anyós ülésre.
          – Mondtam már, hogy nagyon szeretlek? – kérdeztem meg szerényen.
          – Nem, de nagyon jól esett, hogy ezt most elmondtad – válaszolta, majd ismét megfogat a kezem, és míg oda nem értünk a házhoz, addig el sem engedte.

***

          Amikor kiszálltam az autóból, nagyon meglepődtem, mert nem ilyen szép helyre számítottam. Az erdő közepén egy gyönyörű kis ház lapult, és a ház előtt három fiú ácsorgott, bizonyára minket várhattak.

          – Nahát, nem mondtad, hogy ilyen szép helyen laktok a srácokkal – mondtam pirulva.

          – Ugyan már, nem kell félned, a srácok nagyon kedvesek – mondta.

– Ha te mondod...

Erre már nem mondott semmit csak megfogta a kezem és a fiúk felé vezetett, én pedig szerényen követtem őt.

          – Lisa, ő itt Bence, Ya Ou és Sziki. Fiúk, ő itt a barátnőm, Lisa – mondta.

          – Szia, Lisa, Oli már nagyon sokat mesélt rólad, nagyon örülünk, hogy megismerhettünk – szólalt meg kedvesen Sziki.

          – Köszönöm fiúk, nagyon rendesek vagytok, én is örülök, hogy megismerhetlek titeket – mormogtam.

          A bemutatkozásom után gyorsan telt az idő, csak arra emlékszem, hogy leültem a srácokkal beszélgetni, és hát már itt is volt az ideje, hogy hazatérjek, mielőtt Viktor bácsi szagot fog. Oliver marasztalni akart, azt akarta, hogy aludjak nála és majd reggel megoldjuk a hazatérésemet. De nem tehettem, hisz így is titokban szöktem meg, és hát, ha a bácsikám megtudja, hogy vele voltam, biztosan szobafogságot kapok egy jó hosszú időre. Így se szó se beszéd, megfogta kezem és kivezetett az autójához, beültetett, majd gyorsan hazaszáguldott velem. Amikor ki akartam szállni, derekamnál fogva visszahúzott, hevesen és éhesen megcsókolt, majd a fülembe suttogott édesen.

          – Vigyázz magadra kicsim, most mennem kell, de holnap bárhol légy ígérem, megkereslek. Szeretlek – vallotta be szerelmesen.

          – Rendben. Én is szeretlek – mondtam, majd szorosan átöleltem és csókot leheltem ajkaira. Kiszálltam és a bejárat felé siettem.