Hoztuk is a következő részt. Jó olvasást kívánunk mindenkinek és ne feledjétek lájkolni, pipálni meg ilyenek!

"– Jaj Liss, neked bármikor meg tudnák bocsájtani. Én is sajnálom, nem kellett volna okoskodnom veled.
  – Köszönöm, Lina. Örök hálám neked! – mondtam."

III. Fejezet

     Még időben érkeztünk. Viktor bácsi örült, hogy betartottuk az ígéretünket és sértetlenül, időben haza is értünk. Nem törődve bácsikám mormolásával, felfelé lépkedtem az emelet lépcsőjén és csak az járt a fejemben, hogy vajon ki lehet ez a srác és miért hord olyan nyakláncot, mint mi? Meg kell tudnom, hogy ki ő valójában. És ha kell, elbeszélgetek Viktor bácsival, ő biztosan segít majd nekem ebben a fura kérdésben. De most nem, majd holnap reggel, túlfáradt voltam ahhoz, hogy leüljek vele beszélgetni, ezért felrohantam a szobámba, ledobtam a ruhámat és lezuhanyoztam. Amikor végeztem, felkaptam magamra egy dísz bokszert és egy egyszerű fehér trikót, majd beugrottam az ágyba és elszenderültem azzal a tudattal, hogy holnap mindenre fény derül.

          Reggel 07. 00-kor ébresztett az óra. Kiugrottam a pihe-puha ágyamból és felvettem egy szűk farmert egy kék pólót és egy magas sarkút. Ahogy mindig, most is meg volt terítve az asztal és tele finomságokkal. A nénikém elém tolt egy adag tojásrántottát és egy kis sült bacont. Megettem, majd sietősen kirohantam a limuzinhoz, hogy véletlenül se késsek el a második napon. A limuzin megállt az iskola előtt. Linával együtt kiszálltam és az iskola bejárata felé vettem az irányt. Előszedtem szekrényemből a szükséges felszerelést az első órámra, de amikor elindultam volna egy ismerős hang ütötte meg fülemet. A hang felé figyeltem és akkor megpillantottam azt az idegen fiút, akivel tegnap találkoztam. Abban reménykedtem, hogy majd ő maga magyarázza el ezt az egész titkot nekem. A fiú, amikor észrevett közel jött hozzám és üdvözölt.

          – Hey, szia, Lisa!- mondta.

          –  Szia.

          – Bocsáss meg nekem a tegnapi viselkedésemért, hisz még rendesen be sem mutatkoztam neked. És hát ez nem rám vall, ne haragudj. Olivernek hívnak, de nyugodtan hívhatsz Olinak, ezt már megszoktam.

          – Oké, Oli! Ja, és mellesleg meg van bocsájtva.

          – Hát akkor találkozunk töri órán. Hali!

          Ezek szerint osztálytársak lennénk? Ezt nem hiszem el, ez a jóképű srác az osztálytársam. De nem volt időm átgondolni, mert megszólalt a csengő, ami azt jelzi, hogy nekem órára kell mennem, ha nem akarok igazolatlant kapni. Ahogy beléptem a terembe a srácot ott találtam a padomnál ülve. Nem gondolhatja azt, hogy majd mellé ülök, hisz elvonná a figyelmemet az órai anyagról. De mivel Ferenc tanár úr a helyemre küld, ezért nem akarok vele vitatkozni, így inkább leülök a srác mellé. De a fiú hűvös pillantásaitól elpirulok, és úgy érzem, hogy ezt nevetségesnek tartja. Minél kijjebb ülök tőle annál jobb. A sok kínos pillanat alatt észre sem vettem, hogy már kicsöngettek, gyorsan összepakoltam a felszerelésem és kirohantam a teremből, hogy minél távolabb kerüljek tőle. De magamnak nem tagadhatom le, hogy tetszik ez a fiú. És valójában szerintem ezt ő is érzi, ezért piszkál és nézeget állandóan engem azokkal a kék szemeivel.

          – Várj, Lisa! – kiáltott utánam.

          – Este elvihetnélek valahova, hogy beszélgethessünk, mert azt hiszem tegnap félbe maradt a beszélgetésünk?

          Magamban nemet mondtam volna, de nem gondoltam volna, hogy az ellenkezőjét fogom kimondani, így most randim lesz vele.

          Amikor hazaértünk, egyenesen a szobámba rohantam, hogy elkészüljek a találkozóra, hisz ha már randira megyek, akkor ne legyek csúnya. Gyorsan megfürödtem és felvettem a legszebb rucikat és kisminkeltem magam. Észre sem vettem, hogy Lina az ajtómban áll és hozzám beszél.

          – Te meg hova csinosítod magad, csak nem randira mész? – kérdezte sejtelmesen mosolyogva.

          – Hát az a helyzet, hogy az a srác, akivel a bulin beszélgettem elhívott egy randira.

          – Ez nem lehet igaz, hogy előbb szerzel pasit, mint én!

          – Jaj, ne haragudj már rám, csajszi! Nem tehettem semmit, már az első pillanatban elcsábított a szemeivel. De nagyon félek az egésztől.

          – Na, ezt most hagyd abba! Nem vagy te egy mulya csaj, nem bújhatsz el a sorsodtól. Lehet, hogy ő lesz a te életpárod.

És meghoztuk a második fejezetet!Kellemes olvasást kívánunk minden olvasónak! 

"– A fiúk oda lesznek majd érted.
  – Na persze.
  – Mi van, talán kételkedsz benne?
  – Na, jó induljunk el mielőtt még nem lesz hely a stadionban."

II. Fejezet

     Amikor a Stadionba értünk, nagyon meglepődtem, mert én még soha nem láttam ilyen zsúfolt helyet. És hát meg kell, hogy valljam, egy kicsit félek is az ismerkedéstől, mert én még ezt nem nagyon tapasztaltam.

          – Héj Lisa, jól vagy? - kérdezte Lina

          – Ha van valami gond, akár most is leléphetünk. Rendben?

          – Nincs semmi gond jó? Csak bulizni szeretnék oké?

          Talán egy kicsit megsértettem Linát ezzel a beszólásommal, de nem hiheti azt, hogy gyenge vagyok egy bulihoz tele emberekkel. Azt gondoltam, most egy kicsit hagyom őt és majd később bocsánatot kérek tőle.

          Remegő lábaimat menésre bírtam és leültem a pulthoz és kértem egy gin tonicot nem törődve az alkohol tartalommal. Azt hiszem, hogy ez majd egy kicsit elfelejteti velem a félelmet. Megittam a gin tonicomat és odalépdeltem a színpadhoz, mert bejelentették, hogy az együttes egy percen belül a színpadra lép. Nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon kik lehetnek ők és milyen a banda hangzása. 

Aztán megjelentek, és amikor játszani kezdtek, a szívem majdnem megdobbant, amikor az egyik tag egyenesen az én szemembe nézett.

Az a kék szempár megigézett. Igazából csak egy pillanat volt, de ez is elég volt ahhoz, hogy elolvadjak.

A dalok, amiket játszottak nem is voltak olyan rosszak, sőt mi több nagyon is tetszettek. Amikor befejezték kimentem a levegőre. Valami nem hagyott nyugodni, valahonnan ismerős volt nekem az a szempár csak nem akar beugrani, de vajon miért és hogyan?

          – Szia.

          Amikor meghallottam a hangot megfordultam és nagyon megdöbbentem, mert ő volt az, az a fiú, aki engem nézett. A közelében nagyokat dobbant a szívem, lábaim szüntelenül remegni kezdtek. Nem tudtam kontrolálni az érzéseimet.

          – Szia – köszöntem neki vissza

          – Nagyon tetszett az előadásotok. Mióta zenéltek?

          – Hát olyan jó 4 éve – mondta.

          – Meg kell, hogy mondjam, igazából még nem voltam eddig egy koncerten sem, de ez valahogy nagyon tetszett.

          – Örülök neki.

          Még mindig éreztem, hogy remegek, attól féltem, hogy majd észreveszi és kinevet, vagy ami még rosszabb őrültnek hisz majd engem. Lehetséges, hogy a farkas énem miatt vagyok ilyen fura. Amikor ránéztem feltűnt egy nyaklánc a nyakában egy különleges ékkővel, amilyet én is meg Viktor bácsiék is hordanak.

          De vajon ez mit jelentsen ez, hogy ő is olyan, mint én? Nem az lehetetlen, az nem lehet, akkor megéreztem volna, vagy a szimatom csal?

          – Jól vagy Lisa? – kérdezte

          – Mi? Te honnan tudod a nevem, hisz csak most találkoztunk.

          Amikor válaszolhatott volna, megjelent Lina.

          – Mehetünk, Liss? Megígértem apának, hogy tizenegyre épségben hazaérünk.

          –  Igen menjünk, ha nem akarjuk, hogy Viktor nagybátyám megdorgáljon! – nevettem.

          Amikor kiértünk a parkolóba, már a limuzin ott várt, a sofőr kiszállt, hogy ajtót nyithasson nekünk, mi pedig beültünk. Elég fáradt voltam, de csak az járt a fejembe, hogy ki lehet ő valójában. De észbe kaptam, hogy tartozom Linának egy bocsánatkéréssel.

          – Ly kérlek, bocsáss meg, nem akartam veled goromba lenni, te csak jót akartál nekem, és én meg majdnem leharaptam a fejed. Meg tudsz bocsájtani?

          –  Jaj Liss, neked bármikor meg tudnák bocsájtani. Én is sajnálom, nem kellett volna okoskodnom veled.

          – Köszönöm Lina. Örök hálám neked! – mondtam.

 Amint ígértük, mert most már akadt egy társam, meghoztuk az első fejezetet!!
 Lehet lájkolni, szavazni, pipálni, iratkozni is persze!!

"De azt megígérem, soha nem felejtem el ezt a napot és a gyilkos, aki megölte a családom ezért még nagyon megfizet!"

I. Fejezet

                    Ma van az első napom az iskolában. Egy kicsit szokatlan hogy új helyre és új közösségbe kerültem, de talán majd az idő múltával ezt a helyet is elfogadom.
          Kereken 07.00-t jelzett az ébresztőm, kipihenten ugrottam ki az ágyamból, a szekrényemhez kullogtam és felkaptam egy farmer nadrágot, egy tengerkék felsőt és egy converse cipőt, majd lerohantam az emeleti lépcsőn, ahol már a nagybátyámék frissen készült reggelivel vártak az asztalnál. Leültem hát és betermeltem mindent, amit Izabella néni elém tett, majd rohantam a táskámért és a kabátomért.
          – Na, készen állsz Lisa az első tanítási napodra?
          – Azt hiszem igen Viktor bácsi.
          – Szólok Linának és akkor indulhatunk is!
          – Lina gyere, kincsem indulnunk kell, mert az iskola már vár és tudod, hogy nem késhettek máris az első nap.
          – Rendben apa máris megyek, csak egy pillanat!

***

          Amikor a kocsiból kiszálltam, teljesen megdöbbentem. Nem számítottam egy ilyen zsúfolt tömegre. Azt sem tudtam, hogy merre menjek, de aztán láttam Linát és követtem őt a bejáratig.
          – Isten hozott téged Lisa a Vörösmarty Mihály Középiskolában, biztosan tetszeni fog ez az új környezet is. – mondta a recepciós.
          Elbattyogtam a nekem kijelölt szekrényhez elpakoltam a könyveimet és elővettem az órarendem, hogy leellenőrizzem, hogy melyik terembe kell mennem fakultációra.
          – Gyerekek, engedjétek meg, hogy bemutassam új osztálytársatokat, Lisa Donovent!
          – Légy üdvözölve, Lisa! – mondta az osztályfőnök.
          Kerestem magamnak egy kényelmes helyet az ablak mellet és próbáltam koncentrálni és jegyzetelni az anyagot. Észre sem vettem, amikor kicsöngettek.
          Miután elköszöntem a tanártól, elhagytam a termet és rohantam a következő órára, ami nem más volt, mint angol nyelv. De mivel én perfekt angolul tudok, ezért csak figyelnem kell a tanárra, jegyzetelésre semmi szükségem.
          Szünetben találkoztam Linával és elmeséltem, hogy milyen jól elment ez a nap itt a suliban. Lina ezt nagy örömmel fogadta és kikísért az iskola parkolóba, ahol már a sofőr várt ránk. Útközben megemlítette, hogy mi lenne, ha ma elmennénk együtt egy koncertre, mert ma a kedvenc együttese játszik és hát én belementem.
          – De azt tudnod kell, hogy ott nem kerülhetjük el egymást, mert könnyen el lehet ám tévedni a nagy tömegben.
          – Hát persze, nem mozdulok el mellőled, ígérem!
          – Hát akkor ezt egyértelműen megbeszéltük. Nyolckor indulunk, csípd ki magad, mire elindulunk.
          – Oké!
          Annyira örültem, hogy ilyen jóba lettem Linával, hogy még elvisz egy élő koncertre. Én még soha nem jártam egy ilyen népszerű koncerten, nagyon remélem, hogy tetszeni fog. Felrohantam a szobámba és előkapartam a legmenőbb ruciimat, ami egy fekete macskanadrágból, egy rózsaszín rövid toppból, bőrkabátból és egy fekete magas sarkúból állt. Gyorsan kisminkeltem magam, majd eszeveszetten lerohantam a lépcsőn és majdnem elsodortam Viktor nagybácsit is.
          – Hé, kislányom te hova rohansz ennyire?
          – Lina elhívott engem egy koncertre. És nekem még ilyenre soha sem volt lehetőségem.
          – Jól van, de nagyon vigyázzatok magatokra, odakint tömérdek vér farkas kering, és bármikor megtámadhatnak!
          – Vigyázni fogunk – mondtam.
          – Nahát, nem gondoltam, hogy ilyen csinosan is ki tudsz öltözni Lisa, nagyon szép vagy. A fiúk oda lesznek majd érted.
          – Na persze.
          – Mi van, talán kételkedsz benne?
          – Na, jó induljunk el mielőtt még nem lesz hely a stadionban.