És kész is a következő részünk is, ami ismét hosszabbra sikeredett. De ezúttal, egyre izgalmasabbak lesznek majd a részek, ugyanis Lissa vissza fog ugrani a múltba, és ti pedig még jobban betekinthettek ez által a lány múltjába, ezáltal sok kérdésre kaphattok majd válaszokat is egyaránt.
Jó olvasást kívánunk!
"De
aztán minden elhomályosult, mert szorosan karjaiba zárva aludtam el."
X. fejezet
Reggel a szokásos időpontban
keltem. Természetesen az én Olim már nem volt velem - bizonyára megvárta, míg
elszundítok, és kisurrant az ablakomon.
Nagy nehezen, lustálkodva kivonszoltam magam az ágyamból. Ledobtam
magamról az alvós cuccom és helyette felkaptam egy fekete cica nadrágot, egy
rózsaszín árnyalatú feliratos pólót, majd a kedvenc, kihagyhatatlan converse
cipellőm. Kibattyogtam a fürdőmbe, és megmostam kómás arcomat, hogy egy kicsit
felébredjek.
Mindezek után lementem reggelizni,
gyorsan befaltam egy adag tejes müzlit és aztán a kijárat felé vettem az
irányt. Odakint a már szokott helyen állt az autónk és Lina neki támaszkodva
várta, hogy odaérjek. Bizonyára már régóta várhat.
Lina szebb volt, mint valaha, arcáról sugárzott a boldogság és a
szeme csillogott. Hozzám hasonlóan ő is cica nacit húzott magáéra és egy
feliratos pólót hozzá.
Ahogy Lina felé haladtam a kis szellő hatására hajam meglebbent.
– Jó reggelt, csajszi! – köszöntött.
– Neked is!
– Na, de mesélj már, milyen volt a
tegnapi randitok? – faggattam izgatottan.
– Jaj, Lisa! Peti olyan édes volt és még
elragadó is. Nagyon sokat beszélgettünk. Ő mesélt magáról és utána én is
magamról. És képzeld megmutatta a cicáját is!
– Na, tényleg?
– Hát akkor dúl a lamour, nemde? –
vágtam rá furfangosan
– De még csak az első randink volt, ne
siesd el!
– Oké, oké.
– Csajok nem akarok zavarni, de még pár
perc beszélgetés itt, és elkéstek az iskolából! – szólalt meg a sofőrünk.
– Máris megyünk, Uram! – válaszoltam.
Sietve beültünk a limuzinba és 5
perc múlva már ott is voltunk a suliban. Mi pedig Linaval együtt rohantam a
szekrényünkhöz bepakolni, ami szükséges az órára, mielőtt még elkésnénk. Lina
gyorsabban végzett a pakolással, mint én, úgyhogy sietősen megölelt és már el
is loholt.
***
Végeztem a mai órákkal, úgyhogy elindultam a limuzinunk felé, de
Oli megállított, megfogta a kezem és magához vont szorosan.
– Szia, kicsim! – köszönt.
– Szia, édes!
– Mond csak, hova rohansz így? Pedig azt
terveztem, hogy ma elviszlek hozzánk, mert ma lesz egy próbánk, és reméltem,
hogy eljössz, mert ott lesz Lina is Szikivel.
– Jaj, édes bocsi, én nem tudtam, hogy
szerveztél nekünk programot. De semmi baj, szívesen elmegyek veled.
– Oké. Akkor indulhatunk?
– Igen.
– Gyere! - vezetett az autójához.
– A srácok biztos várnak már minket.
– Várj, és mi lesz Linaval? Őt ki viszi?
– Á, érte ne aggódj, szépségem, majd jön
érte Peti és egyenesen hozzánk jönnek.
– Akkor jó – nyugodtam meg.
De ő nem válaszolt, csak megsimogatta arcomat
aztán ajkát az én számra tapasztotta. Majd elkezdett a nyakamra apró puszikat
nyomkodni. Ahogy nyelve megérintette forró bőröm, testem egyre jobban
bizsergett. Bizonyára ezt ő is észrevette, mert szorosan magához vont és ismét
megcsókolt, de ezúttal gyengédebben és szerelmesebben, mint az előbb, és azt
súgta fülembe,"szeretlek".
Az én reakcióm erre csak az volt, hogy lágy ajkaimat rátapasztottam
az ő telt, édes ajkaira és szenvedélyesen lázban égve csókoltam őt. Aztán én
hagytam előbb abba, mert most már indulnunk kellett, hisz a skacok már otthon
várnak minket és mi még el sem indultunk.
Mire odaértünk, már mindenki ott
volt beleértve Linát és Petit is. Biztos már egy jó ideje várhattak minket, ki
tudja mi meddig szerelmeskedhettünk Oli autójában.
– Na, megérkezett a mi másik kis
szerelmes párunk is!!- kiáltották egyszerre a fiúk.
Mindketten nevetve léptünk be az
ajtón, ahol már Lina és Peti kuncogtak egymás mellet ülve, de mikor Lina
meglátott, olyan gyorsan ugrott fel, hogy reakciójával még szegény Szikit is
meglepte. Jó szorosan megölelt engem, Olinak pedig szelíden odaköszönt egy
egyszerű sziát.
– Héj, Lina, elég lesz, mert még a
végén kinyomod belőlem a maradék szuszt is! - vágtam oda tréfásan, mire ő is
felnevetett vidáman, és persze lazított az ölelésen.
– Skacok, mit szólnátok hozzá, ha ma
a csajok itt töltenénk velünk ezt az estét?
– Én benne vagyok. Ti, srácok, mit
szóltok ehhez? – kérdezte Ya Ou.
– Legyen. Benne vagyunk mindannyian
– válaszolták együttesen.
– Nem lehet fiúk, Viktor bácsi
megöl, ha megtudja, hogy nem vagyunk otthon este tízre, és főleg akkor akad ki
a legjobban, ha megtudja, hogy veletek töltöttük az esténket – válaszoltam
ijedten.
– Mi baja van velünk a bácsikátoknak?-
kérdezték tőlünk.
– Hogy ti egy másik falkába
tartoztok. Egy nagyon idegen falkába és a bácsikánk nem igazán bízik meg
bennetek. Ezért kérte szigorúan azt, hogy még csak eszünkbe se jusson
lepaktálni egy idegen falkával.
– És ezt eddig miért nem mondtad
Lissa? És mi az, hogy nem bízhattok bennünk, meg hogy mi idegen falka vagyunk?!
Mi soha nem bántanánk senkit, még csak eszünkbe sem jutott, hogy ártsunk nektek
vagy bárki másnak is – szólalt fel mérgesen Oli, de persze csak a
meglepődöttségtől.
– Ne haragudjatok fiúk, de mi el
akartuk mondani, csak azt nem tudtuk, hogy mikor lenn ez alkalmas nekünk és
nektek is – mormogta ijedten Lina.
– Nem haragszunk, csak azért jó lett
volna egy kicsivel előbb értesítenetek minket erről. Csak ennyi, amiért mi
aggódunk. De ezen kívül semmi gond, nem bántunk titeket, nem kell félnetek
tőlünk – válaszolták a fiúk együttesen.
– Viszont én szívesen elbeszélgetek
ezzel a te Viktor bácsikáddal erről az egész témáról.
– Rendben. Csak annyit kérek, hogy
hadd legyek akkor veled, amikor megbeszélitek az egészet, nem szeretném, ha
valami rosszra fordulna.
Ezek után már gyorsan teltek a
percek a fiúk leültek próbálni, elhangzott az új daluk a You’ve Got It, ami meg
kell, mondjam, nagyon megtetszett, ahhoz képest, hogy most hallom éltemben
először. Olyan gyönyörű volt a hangzása, és a srácok hangja úgy együtt volt
tökéletes összhangban. Amint meghallottam Oliver hangját, még jobban belé
szerelmesedtem. De az este gyorsabban eljött, mint azt vártuk és nekünk haza
kellett mennünk még Viktor bácsi hazaérése előtt.
Természetesen Oli vitt minket
haza, mert, Petinek akadt egy kis dolga. Még szerencsénk is volt, mert amikor
hazaértünk a bácsikám még nem volt otthon.
– Hú, ez meleg helyzet volt… -
szólat meg Lina, miután hosszasan elbúcsúzkodtam szerelmemtől és kiszálltam az
anyósülésről, majd követtem őt a bejárat felé.
– Igen. De ha most nem rohanunk be egyenesen a
szobánkba, még lebukhatunk.
– Oké, oké. Akkor rohanjunk.
Én is gyorsan felosontam a
szobámba, majd lehámoztam ruháimat magamról, és beültem egy kád forrónyi
habfürdőbe. Egy kicsit el is szundítottam – arra keltem fel, hogy hallottam,
hogy az odalenti bejárati ajtó becsukódik. Biztos most ért haza Viktor, gondoltam
magamban. Ezek után kiszálltam a kádból, felöltöztem egy pizsibe és befeküdtem
az ágyamba.
Egy rémes álom fogadott, ugyanis
álmomban visszaugrottam egészen kicsi koromig, amikor még a szüleim is éltek.
Hamarosan folytatódik a történet. Reméljük, mindannyian várjátok
már a folytatást ;)
