Prológus
De le kellett nyugodnom, ki kellett tisztítanom a fejem, hogy hazamenjek és beszéljek a szüleimmel, hogy kiderüljön, az egész csak állom volt, csak hogy ez nem így van, mert ez a valóság.
Amikor hazaértem, megláttam a résnyire tárt ajtót, tudtam, hogy valami nincs a rendjén.
Anyáék soha nem hagynák nyitva a bejárati ajtót.
Mikor beléptem a kitárt ajtón, a földön a szüleim élettelen testét pillantottam meg. Mart a bűntudat, hogy elrohantam, mikor a szüleimnek a segítségemre lett volna szükségük. Én ott álltam mereven a testük felett, könnyeim patakban folytak a padlóra. A gondolat, hogy az én hibámból haltak meg, egyszerűen megőrjített.
Nem bírtam tovább, megcsókoltam hófehérré sápadt homlokukat, gyors búcsút kellet vennem tőlük, bármennyire is fájt elvesztésük. Kirohantam az utcára, aztán valami furcsa történt. Egy idegen férfi jelent meg egy fekete limuzinnal.
Kihajolt az ablakon és azt mondta, hogy száljak be, mert a nagybátyám küldte értem, hogy biztonságban elszállítson hozzájuk. A szüleim még a haláluk előtti napon telefonáltak a nagybátyámnak, hogy jöjjön el értem és helyezzen el biztonságban.
Apám már tudta, hogy nagy veszély fenyeget minket és cselekedett.
De azt megígérem, soha nem felejtem el ezt a napot és a gyilkos, aki megölte a családom ezért még nagyon megfizet!
.jpg)
